Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Bevezető

Előszó A sorozat eddig megjelent kötetei a bemutatott témák számát tekintve talán bővebbek, sokszínűbbek, ha pedig a történeti időhatárokat tekintjük, talán átfogóbb, mélyebbek voltak. A mostani írások a városkép alakulásáról, a városépítészet témaköréről, esetenként az egy-egy városépítési korszakot meghatározó tervezőkről szólnak. Mindennek hármas oka van. A Miskolc monográfia most készülő negyedik kötete foglalkozhat először - az 1843-as tűzvészt és az 1878-as árvizet követően - a „tudatossá" váló városszabályozással, városrendezéssel. Korábban a tűz martalékává lett, vagy az árvíz által romba döntött épületek, városrészek - az ott lakók anyagi lehetőségeinek függvényében, időnként ízlésük által meghatározva újjáépültek, a szabályok az egyénre vonatkoztak, de nem voltak alárendelve a növekvő, terebélyesedő város egésze érdekeinek. Ezért nemcsak hogy egyenes utcák nem voltak, de egyetlen utcán is előfordult a házak „ugráló", egymáshoz nem illeszkedő, vagy éppen egymással szöget bezáró homlokzata. Először - még ha elkerülhetetlen bontással járt is - 1895-ben született olyan szabályozási terv, amely a várost épülettömbökbe kívánta szervezni, átjárható utakkal, kör utakkal, sugárutakkal. Mindezt úgy kellett megoldani, hogy a Szinva és Pece patakok medrének, vízelvezetésének több évszázados gondját szükséges volt véglegesen rendezni. Aztán 1897-ben újabb - de az előző gondolkodását részben megtartó - terv született, amely szintén nem lett, vagy nem vált hivatalosan elfogadottá, de 1925-ig - az újabb rendezési terv elkészültéig - viszonyítási alapul szolgált. (Mivel a monográfia ezeket a kérdéseket nem kerülhette meg, így annak egyfajta részmunkálataként fel kellett tárni a korszak városépítési, tervezési kezdeményezéseit, közgyűlési határozatait, az elkészült dokumentációt, amelynek külön sajtótörténeti iratanyaga maradt az utókorra.) A városépítészet felvállalásának másik oka az volt, hogy az 1981-ben elkészült, majd a következő évben jóváhagyott általános városrendezés terv a közelmúltig érvényes volt. Egy-egy rendezési terv kidolgozása éveket vesz igénybe. (Az 1920-as évek közepének terve fél évtizedig készült, változott.) Az 1982-es terv is több mint egy évtizedre nyúlik vissza, a benne megfogalmazott „érvényességi" vagy koncepcionális távok (hosszú távú és nagy távú terv) pedig átnyúltak a harmadik évezredbe, a „nagy-távú" terv 2010-ig lett volna érvényes. Az azóta lezajlott társadalmi, iparigazdasági és főleg politikai rendszerváltás új igényeket fogalmazott meg, s az új elvárások új rendezési, fejlesztési koncepció kidolgozását kívánták meg. így született meg az „ezredfordulós" új Általános Rendezési Terv (ÁRT), amely munkálatai még a XX. században kezdődtek, de magát a végleges tervet 2002ben fogadta el a város közgyűlése. (Különböző szabályzatok kidolgozása és az adatbázis használhatóvá tétele, feltöltése 2003- 2004 teendői közé tartozik.) A kötet ilyen tartalmi összeállítása - a sorozat különböző darabjaiban már leírtakból is következett. A Városház tértől az Ady hídig a főutca minden polgárházát, kereskedő- és üzletházát, jeles tulajdonosait sikerült bemutatni az eltelt közel évtized alatt. Volt, amikor az egyes épületek játszották a meghatározó szerepet (szállodák, cukrászdák, kávéházak), s volt amikor az 1984-ben kialakított városi tömbök, ún. re-