Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Ajánlás

kát bemutató negyedik kötete az év végén lát napvilá­got. A monográfia mellett színes és érdekes adatokban gazdag; azt kiegészítő sorozatnak tekintjük ezt a vál­lalkozást is. A Miskolc írásban és képekben című soro­zatnak immár kilencedik kötetét veheti kézbe az olvasó. A kiadvány archív és új fényképekben, illusztrációk­ban, levéltári anyagok, irtok másolataiban éppúgy gazdag, mint a korábbi években megjelent darabjai. Ami a négy nagy egységben bemutatott, rendszerezett anyagot illet, az a városi társadalom alakulásáról, egykori jeles és kiemelkedő tevékenységet végzett em­bertársainkról, s mindennek keretet adva a város épí­tészetéről szól. Egy olyan különleges adottságok között évszázadokon át létező, poraiból is újjáépülő és fejlődő városnak, mint Miskolc mindig központi kérdése volt, hogy a kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló, észak­déli irányban csak keskeny sávban lakható és termelő (ipari) tevékenységre felhasználható környezetben, ilyen földrajzi adottságok közepette, miként formál­hatja, jelenítheti meg építészeti arculatát. Emberöltőn­ként készített átfogó, általános rendezési tervek, s a XIX. század közepétől több száz leírás és több ezer új­ságcikkfoglalkozott e kérdéssel, bizonyítva, hogy a vá­roskép formálása mindig politikai kérdés volt, s a vá­rospolitika mindig is kiemelten viszonyult a városépí­tészethez, mint szakmai kérdéshez. A kötet több mint másfél évszázadot áttekintő és elemző anyaga azt bi­zonyítja, hogy soha nem a szakmai tervekkel és elkép­zelésekkel, hanem Miskolc különleges földrajzi helyze­téből következően a megvalósítás nehézségeivel volt probléma, ezeket hol sikerült „korszakosán" megolda­ni, hol - s egy-egy emberöltő után ez a konklúzió­nem sikerült egy más korszak igényeinek is megfelelő­en megvalósítani. A városépítészet, a mások előtt meg­jelenő városkép így nemcsak „ kifelé" árulkodik, ha­nem „belső" üzenete is van, nevezetesen elárulja, hogy harmóniában van-e az emberi élet, az emberi tevé­kenység azzal a szűkebb és tágabb lakókörnyezettel, amely számára egyéni élete kereteit, tágabb értelemben azt a „hazát" jelenti, amelyet lokálpatriótaként váro­sának nevez, s mint városlakót ez a miliő lokálpatrió­tává nevel. Miskolc város közgyűlése elfogadja a harmadik évezred (első) általános városrendezési tervét, amelyet számos - a városlakókkal egyetértésben, velük megvi­tatva - részletes rendezési terv követ. Ezek alapján szeretnénk lakott környezetünket alakítani, mindenki számára nemcsak felépítményében, hanem az infrast­ruktúra tekintetében is jobbá, a korszerű elvárásoknak megfelelővé tenni. Ennek az előttünk álló munkának a történeti előzményeit, gondoktól, problémáktól soha nem men­tes korszakait mutatja be hitelesen ez a kötet, amelyet szívesen ajánlok mindenkinek olvasásra, tanulmányo­zásra, valamennyiünk közös okulására. Miskolc, 2002. május Kobold Tamás Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere

Next

/
Oldalképek
Tartalom