Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

Miskolcz, a rendetlenség várója Furcsa érzés a lokálpatriotizmus. Mikor ez ember megpillantja a vonatokból az öreg Avast . . . ugy megdobog a szive. De amikor ki»zali az állomáson és megindul a •áros felé, a megindultsága lassan* U*»*n izánakozássá, majd boázszankodássá válik. Mert igazán ugy érzi magát a másünnen jött amber, mintha Krasznojorszkba járna. Mindenütt az elhagyatott•ág, elmaradottság . . . Nincs egy ötlet, agy motívum, ami lépést tartana a fejlődéssel. A fejlődni, kimosdani', kialakulni akarásnak sehol még a nyoma sincs, itt mindén ugy jó, ahogy van. Mindent ugy vesznek, ahogy megszokták. Középkori épitészeti maradványok, cimeras kapualjak nélkül is egy dar*b középkor ez a város a levegőjével, a gondolkozásával, az ősisegevel. Rálépünk a Baross-utcai hidra. Fahíd. A deszkái keservesen nyikorognak. Néhol fel-felbillennek. De az itt igy is jó. Nem bántja senkinek a szemét, hogy az idegen elöit, minor az első utja a varos felé visz, milyen hatású ez az elnyűtt, elkoptatott régi àzinvahid. Aztán jön a sár. Feneketlen, vendégmarasztó. De legalább nem bosszantó, mint a Vay-uti sorompó. Éppen leeresztették. Tolatnak a pályán. Hol ide, hol oda huzigálják a vasúti kocsinat. Az uttestén addig minden forgalom szünetel. Gyalogosok, kocsik, villamosok állanak, idegek feszülnek. Halk, fogak közül elsziszegett szitok, átok sűrűsödik káromkodásán . . . Csodálatos, hogy a város mindenkori vezetősége annyi évtizeden keresztül sem oldotta meg itt a vasúti átjáró kérdését. Hogy itt semmi sem sürgős, semmi sem fontos 1 Itt van a Buzatér 1 Istenem, micsoda szemétdomb I bezzeg — hogy a íóVarost ne említsem — Aradon, Marosvásárhelyt, milyen más a piac. ütt is ott van az óriási térség, a Thökölyi-tér, a Szabadsag-ter . . . Utt van a vásárhelyi Fő-utca. De minden térsége, .talpalatnyi helya kiaszfaitozva. Éa amikor deielott 1Ü órakor vége van a piacnak, a vizvezetek locsolójának hatalmas sugara szempillantás alatt vegigmossa, végigszántja a piacot. Kaposztaíevel, zöldség piszok, áinnvariaj úgyszólván pillanatok alatt u kanálisba tűnnek és ragyog mindem a közepesség nagyobb dicsőségére is. Mis itt I . . . Sár. piszok, por ... Ha szél kerekedik szépen telehordja bacillusokkal az árusító asztalokat. Dehát sebaj ! Vérhas nem szégyen 1 ? tartjak a miskolciak és oda se néznek a véihasnak. Szomorú térség ez a Buzatér . . . Még a folytatása a Szeles és a Tetemvar-téri piac. Inkább illenék Krasznojarszkba va^y Nizsnij-Nowgorodba, mint Magyarországba. A Király-utca sarkán egy pillantást vethetünk hazi folyóink egyik féltett díszére a pecére. A pece meder és a Szinva-meder... Micsoda két lerakodóhelye minden szennynek, bűznek és piszoknak. Mert nem lehetett azt — mint Marosvásárhelyen vagy Brassóban — hogy ne is beszeljek az aradi Marospartról — cementfalak közé szorítani, a fenekét betonoztatni. Milyen más volna az UraK-utcája, egy betonfalu Szinva-mederrel . . . Mellelte a meder és az akácfa sor között gyalogjáróval . . . Minden más városban ilyen lenne, csak ilt nem látják meg, nem látták meg soha, hogy milyennek kellene lenni . . : Hát még azok a Szinva-hidak I A Munkácsi-utcai, Halas-piaci . . . a Forgó-hid, az Urak-utcájabeli Fekete-hid . . . Mind rozoga fából... Ormótlan, esetlen, idomtalan . . . Széles karfáival lomhán ráterpeszkedik a patakra ... Es munkanélkülinek sem volna szabad Miskolczon lenni, ha itt egyszer Istenigazában el akarnák kezdeni a közmunkákat. Az aszfaltozásról is lehetne beszélni I Tavaly is akkor kezdték el, amikor jött a tél, a fagy . . . Amikor nem köt a beton . . . Amikor jóformán el sem kezdték, máris abba kellett hagyni. Hát nem lehetet azt augusztus végén elkezdeni? Hát kell harmadik évre maradni a fő-utca végleges aszfaltozásának ? A keskeny, szűkre szabóit utcák között térség, parkírozott kertek alig vannak. De azok legalább rendezetlenek. Vagy tessrk megnézni a zárdakertet, mely Kisnépkert_cimmel lett közismert, kitördelt korlátaival, összetört falócáival. Csak a gyönyörű Avastető rendetlenebb nála. Védekezésül mindent elfogadok, csak t

az ötesztendős világháborút nem. A háború vihara másutt is végigszántott, de ilyen vandáldulás nyomait még sem hagyta háira seholsem. Az avasi feljáró éppen ilyen elhagyatott. Bezzeg ha ez Avas Debrecen közepén állana, de megbecsülnék. Kár, hogy nálunk anynyira erős a hagyományok tisztelete, hogy nem akarnak hozzányúlni semmihez, ámi a múltra emlékeztet. Az avasi templom restaurálása is késik, egyre kés k. Nem akarjuk látni, micsoda országhirü ékes-