Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

kudarcot vallott. (Mint az eltelt évtizedek során tapasztalhattuk, ezek a város legköltségesebb, de legkevésbé látványos beruházásai. Az 1925-1927. évi Speyer-kölcsön jelentős részét is ezek - az egyébként nélkülözhetetlen - infrastrukturális munkálatok emésztették fel.) 1910-ben indult el a Miskolc-hejőcsabai villamos, amely a korabeli sajtócikkek szerint „Hejőcsabát Miskolc külváro­sává tette." A városnak elsősorban a külső határa növekedett meg Szentpály István első polgár­mestersége idején (1902-1912). Tapolca-fürdőn 48 kh., a Martin-földekkel (Zsolcai-kapu) 96 kh., a Liebermann birtokkal 170 kh., a Posta-féle föl­dekkel (Felső-Kallószer) 11 kh., összesen 325 kh. területtel gyarapodott a város gazdaságilag hasz­nálható, később beépíthető határa. Szentpály vá­sárolta meg a város számára a korábban Hejő­csabához tartozó MÁV-tisztviselőtelepet és a szintén Hejőcsabával határos ún. Nádpataki-féle földeket. Míg Soltész Nagy Kálmán, elsősorban város­rendező érdemei miatt, addig Szentpály István neve és emléke városgyarapító érdemei miatt őr­ződött meg a város történetében. Nagy Ferenc polgármestersége (1912-1917) bár ugyan beletor­kollott a világháborúba, nem feledhető, hogy irá­nyítása alatt vált Miskolc a Sajó-csatornázási bi­zottság székhelyévé (1912). Sor került - a Csabai­kapu építészeti arculatát ma is meghatározó mó­don alakító - új villanegyed, a Népkert és a Kór­ház közötti ún. Agrártelep kialakítására. (A név onnan ered, hogy az Egri Agrár Takarékpénztár parcellázta fel és adta el ezeket a területeket. A vá­ros jómódú hivatalnokai, köztisztviselői vásárol­tak itt telkeket, ill. építkeztek, nem pedig „agrár­munkások".) Nagy Ferenc hasonló fontos döntése volt a közgyűléssel megszavaztatni az új városi köztemető létrehozását, helykijelölését. 31 kh te­rület már rendelkezésre állt a Szentpéteri or­szágút nyugati részén az ún. Veres Bugyik határ­részben, amelyhez még 39 kh-at vásárolt a város. 1913-tól így 70 kh terület állt a város rendelkezé­sére az új köztemető kialakítására. A döntés azért volt fontos, mert az új helykijelöléssel egyidőben Miskolc 13, másutt lévő és működő temetőjének felszámolásáról is határoztak. A háborúval össze­függő, a város építészeti képét változtató építke­zés a háborús barakk-kórház kialakítása volt a Sajó város felőli oldalán. (Ez később olyan nyo­mornegyeddé alakult - több átépítés, felújítás után - amellyel a város a XX. század folyamán érdemben nem sokat tudott kezdeni.) Az ún. kolera-kórház temetőjét a Sajón túl alakították ki, amelynek egykori kápolna-maradványai és töre­dék síremlékei a Hősök napján a megemlékezés helyszínéül szolgálnak. A háború idején és az azt követő igen nehéz években (1917-1922) Szent­pály másodszor került vissza a város polgár­mesteri székébe. Tevékenységének java részét a szociális gondoskodás tárgykörébe sorolhatjuk. 1920-1921-ben a Felvidékről nagyszámban érke­ző menekülteknek előbb a Vay úton, majd a Ha­lickán építtet 50, illetve 78 különböző nagyságú, de vízzel és gázzal is ellátott lakásokat. (Tovább­építője a későbbi polgármester Hodobay Sándor, akiről az egész lakótelepet elnevezik.) Szentpály István időszakának végén, 1921­ben készítette el Warga László budapesti mér­nök-tanár az egyetem városrendezési tanszéké­nek vezetője Miskolc új városrendezési tervét. A város 1920 elején írt ki pályázatot Miskolc általá­nos rendezési tervének elkészítésére. Bár több jeligés pályázatot nyújtottak be (Avas-alja, Arany jövendő) jobbára a nyertes pályázat térképi rész­leteit ismerjük Horváth Béla közlésében. 1958­ban Miskolc újjáépítésének történetét feldolgozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom