Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

Az Adler és Lechner tervektől a Warga-féle városrendezésig (1900-1948) Miskolc első, s 1884-ben indult városrendezési terve 1902-1903-ban új szabályzat (és nem szabályozási, rendezési terv) elfogadásával ért véget. A tervet Adler Károly és Lippay Béla miskolci mérnökök készítették, akik munkájukért többszöri kérvényezési követően - 1901 után tiszteletdíjukat is felvehették. Lechner Lajos fővárosi mérnök szakvéleményét, s térképét hagyta az utókorra, a térképen ábrázoltak szövegbeformálására már nem volt ideje, meghalt (1897). A város építészeti szakbizottságának elnöke, Csáthy Szabó István 1897-ben lemondott, s rövidesen ő is elhalálozott, mint a tervnek nevet adó, Adlerből Adorjánná nevét magyarosító városi főmérnök (1903). Az árvíz utáni újjáépítés vezéregyénisége Soltész Nagy Kálmán 1901-től országgyűlési képviselő lett, Budapestre költözött, s már csak akkor tért vissza, amikor végleges nyughelyére szállították az avasi református temetőbe, 1905-ben. Mit mondhatunk még ezenkívül a tervről? Nemcsak emberi tragédiák szegélyezték elkészítésének, majd meg nem valósulásának útját. A terv - Szegedhez hasonlítva - nem volt olyan jellegű, amely alapvető változtatást kínált volna a városnak. A város szerkezete lényegében megmaradt, a Szinva és Pece árvizei még a XX. század első feléig visszatérő rémálomként nehezedtek a településre. A Szabadság című napilap az első városrendezési tervet így „búcsúztatta": „...nem volna jó hallani, mit mond majd úgy 2030 év múlva a jövő nemzedék erre a gyönyörűséges tervezetre. Annyi bizonyos, hogy bölcs előrelátásunkat nem igen fogja dicsérni." * * * 1900-ban, Adler, Adorján Károly lemondása után a város új mérnöke Szűcs Sándor lett. Természetesen ugyanazokkal a problémákkal, gondokkal találta magát szembe, mint elődje. Mai fogalmaink szerint nem általános városrendezési tervben gondolkodott, hanem részletes városrendezési tervet készített. A „Részlet Miskolcz város szabályozási tervezetéből" címet viselő dokumentum 1900. július 11-én készült el. Kitért, (ill. csak a következőket foglalta magába): Hunyadi utcai vásártér (ma Bartók tér) megnagyobbítása: a Széchenyi utca meghosszabbítása: a Zsolcai-kapu és Újvilág u. között nyitandó új utca; valamint az Alsó- és Felső-Gordon között egy párhuzamos új utca megnyitása. Mind a négy téma felvetése indokolt volt, de a Bartók teret (akkori Luther-tér) nem lehetett csak keleti, vagy nyugati irányba bővíteni. Északról a villamosvonal, délről a Szinva állt a terjeszkedés útjába. A másik két irányból a kisajátítás nem volt megoldható, így épült fel a tér keleti oldalán 1912-ben az ún. Lichteinstein-palota (Hunyadi u. 7. telekvásárlás következményeként), míg a másik oldalon az 1907-től tervezett, de csak 1927-ben épített és felavatott „zenepalota" (de ez már a város által kisajátított ún. Hercz-féle telken) Bartók