Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

re rendeződött a kaszinó helyzete, jött a második világháborút követő koalíciós korszak, amely 1945-1948 között - megszorításokkal ugyan, de engedélyezte a korábbi, s háborús bűnökkel nem vádolható egyesületek, szerveződések munkáját, társasági életét, társadalmi tevékenységét. Ezek sorában nem találjuk a Miskolci Nemzeti Kaszinót, ami azt jelenti, hogy tevékenységüket politikailag súlyosan negatívan ítélték meg. Az egyesületi törzslapról csupán annyit tudhatunk meg, hogy a 225 fős taglétszámot számláló, Lichteinstein László elnöklete alatt működő „intézményt" a belügyminiszter 1945-ben megszüntette. Helyiségeit a miskolci Polgári Demokratikus Pártnak adták bérbe.) Az egykori „alapítási felhívás" a kaszinó és a létesítendő új színház kapcsolatáról a következőképpen fogalmaz: „Ha elkészül az egész színházépület, a Kaszinónak, mint társas mozgalmak székhelyének biztosíttatik azon jog, hogy amíg a részvény törlesztés ideje le nem jár, annak első emeletét egyenlő bér mellett mások előtt kibérelhesse; lejárván pedig a törlesztési idő, azt, mint a társas élet egyik főtényezője örökké ingyen bírhassa mindaddig, míg az, vagy annak többsége bármi nevet vegyen is fel - létezni fog. De e jog végkép megszűnik azon esetben, ha feloszlása után három év alatt újra nem alakult!" A „Miskolci Nemzeti Színház Részvénytársaság" 1857ben készült alapszabályába ezt a következőképpen illesztették be. „A társulat célja és feladata volt Miskolc városában hatóságilag helybenhagyott terv szerint a színházat felépíteni s azt a megkívántató felszerelésekkel, díszítményekkel ellátni, hogy ez által színi előadások zene- és táncestélyek, hangversenyek tarthatására alkalmas tér nyittathassék s ez által a népművelés előmozdíttathassék. A színház építés bevégezte és az ehhez szükségelt költségek előállítása végett kibocsátott részvények törlesztése és a netaláni adósságok tisztázása után, avagy addig is, ha a város minden, a házon fekvő terheket átvenni és a részvényeket kielégíteni hajlandó lenne, a színház épület mindennemű hozzátartozandóságokkal együtt ingyen bocsáttatik át Miskolc városának tulajdonába, oly kikötéssel azonban, hogy annak jövedelme kizárólag csak az épület fenntartására s a helybeli Nemzeti Színház javára fordíttassanak és más egyéb célra semmi esetben sem fordíthatók, a Miskolci Nemzeti Kaszinó pedig - mint ez a társulat alakulásakor már kiköttetett - mindaddig, amíg fennáll, a középemeletbeli ingyen szállásról biztosíttatik." A kaszinó tehát része volt a színháznak, de amikor a város a színházat átvette két közgyűlési határozatban is megfogalmazta, hogy a Nemzeti Kaszinó ottlétét tudomásul veszi, de azt nem, hogy a kaszinó ne fizessen bérleti díjat. Az 1910. évi közgyűlés szerint: „Elhatározzuk, hogy a Miskolczi Nemzeti Színház épületét a Színház Részvénytáraság alapszabályainak 2. szakaszában megszabott feltételek mellett a város tulajdonába átvesszük. Nevezetesen: átváltjuk az épületet terhelő 117 668 korona és 47 fillér jelzálogos adósságot. Elhatározzuk, hogy a részvényesek kielégítéseként a még ki nem sorsolt 19 drb. részvényt darabonkint 210 koronáért, vagyis összesen 3 990 koronáért beváltjuk. Az e célra szükséges összeget a törzsvagyon alappénztárból fedezzük, miután a színházi épület a város törzsvagyonát gyarapítja. Elvállaljuk egyszersmind az alapszabályokban előírt azon kötelezettséget is, hogy a színházi épület jövedelmét kizárólag csak az épület fenntartására és a helybeli magyar nemzeti színház javára fordíthassák és más egyéb célra semmi esetben sem fordíthatók".