Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története
A 391 /kgy. 1912. számú közgyűlési határozat pedig a következőképpen szól: „Törvényhatósági bizottságunk azon egyezséget, amelyet a Kaszinó választmánya és közgyűlése már letárgyalt és elfogadott, a maga részéről is elfogadja. Ezen egyezség egész terjedelmében a következőleg hangzik: a város fenntartja azon eredetileg elfoglalt álláspontját, hogy a Nemzeti Kaszinónak a helyiségek ingyenességére nincsen joga, mert az alapítók intenciói szerint az ingyenesség csak azon esetre biztosíttatott, ha az összes részvényesek kielégítve és a terhek törölve lesznek, már pedig a város adóssággal terhelten veszi át a színházat, s azonkívül a még ki nem sorsolt részvényeket is be kell váltania. A városi tanács a Kaszinó nagy múltját ismerve s teljes tudatában jelenlegi társadalmi hivatásának és jelentőségének, kész a Nemzeti Kaszinóval a helyiségekre nézve oly egyezséget kötni, amely biztosítja a Kaszinó számára a helyiségeket, de viszont kéri a Nemzeti Kaszinót, hogy tekintettel a közpénztár amúgy is erős igénybevételére, a maga részéről a helyiségekért ajánljon fel egy méltányosan megállapítandó összeget. Az egyezség tárgyában a következő javaslatot teszi: a) a Miskolczi Nemzeti Kaszinó kijelenti, hogy a színházépületben lévő összes helyiségei ingyenes használatához való s a Miskolci Nemzeti Színház r. t. alapszabályai 2. §-ában körülírt jogát fenntartja: ugyancsak kijelenti a város is, hogy fenntartja azon eredetileg elfoglalt álláspontját, hogy a színházépületnek terhekkel való átvétele folytán a Kaszinót a helyiségek ingyenes használata nem illeti meg. b) Ezeket előrebocsátva kijelentik szerződő felek, hogy a békés megegyezést kölcsönösen óhajtván, elveik fenntartása mellett megállapodnak a következőleg: Miskolc város biztosítja a Nemzeti Kaszinónak jelenlegi összes helyiségei használatát mindaddig, míg a mostani épület fennáll. A mostani épület lebontása esetén az annak helyén emelendő épületben a mostani összes helyiségeknek megfelelő helyen és terjedelemben épít a Nemzeti Kaszinó számára megfelelő helyiségeket. A helyiségek a Miskolczi Nemzeti Kaszinó részére örökre biztosíttatnak. Az első szolga által elfoglalt helyiségek helyett az udvari részben ad szolgalakást összeköttetésben a Kaszinó helyiségeivel. A Nemzeti Kaszinó a jelenlegi épületben évi 2.000 koronát, az új épületben évi 3.000 koronát fog fizetni a városnak lakáspénz címén, melynek felajánlása azonban a fentebb hivatkozott alapszabályokban foglalt jogát a Nemzeti Kaszinónak nem érinti. Kötelezettséget vállal a város az iránt is, hogy az építés tartamára a Nemzeti Kaszinó részére lehetőleg a főutcán, vagy ennek közvetlen közelében ideiglenes helyiséget, a mostani helyiségeknek lehetőleg megfelelő terjedelemben és emeleten bérel, az évi 2.000 korona bérfizetése ellenében." A Miskolci Nemzeti Kaszinó, a város polgármesteri hivatala, a város főispánja, de még a belügyminiszter is a bérlet ügyében 1943-ig folytatta a jogértelmezési vitát, amelyről nem tudni lezárult-e, avagy csak a Kaszinó 1945. évi megszüntetése vetett véget neki. A lényeg mégsem ez, hanem - s ez indokolta a pereskedés részletesebb bemutatását - hogy egy évszázadon át tartó jogvitára adott okot az ötlet, amely Széchenyi Istvántól származott, helyi megvalósítása pedig Szemere Bertalan nevéhez köthető. A lényege: a részvénytársasági alapon létrehozott intézmény, mint elv fontos volt, de a gyakorlatban a részvényesek „kihalásával" a részvénytársaság „örök életre szóló" jogokat nem élvezhetett. A Kaszinó által segített színházépítés nem jelenthette a Kaszinó örökletes jogát ahhoz az épü-
