Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)
A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI
A „szomszéd" nélkül maradt „Sajó cipőbolt" földszintes épülete, 2001. naptárárusító és könyvkötő vállalkozó" kezdte meg munkáját, majd saját kis nyomdát alapított és működtetett a Széchenyi u. mai 115. számú házban. Ebből alakult ki az a jelentős vállalkozás, amelyet új, saját házba költöztetett. A Széchenyi u. 82. alatti mai épületre 1899-ben kért építési engedélyt, s a következő évben már itt működtette nyomdáját is. Starnberger Bernát (1850-1913) „úttörő volt az országban - írták szakmai tevékenységének minősítésében -, aki a héber könyveknek és rituális cikkeknek speciális propagandával kiépítette az üzletkörét. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén majdnem minden újságban hirdette hosszú évtizedeken át áruraktárát, ezzel elérte, hogy a zsidó főünnepek előtt a monarchia minden részéből tömegesen érkeztek hozzá a megrendelések." Ugyanebben a cégkatalógusban olvassuk, hogy „Felsőmagyarországnak alig volt pénzintézete és gyárvállalata, amelynek nem a Starnberger Bernát cég műintézete készítette volna új részvényeit a legteljesebb elismeréssel." A mester 1912-ben (tehát halála előtt egy évvel) átadta nyomdája vezetését fiának, Starnberger Lászlónak, aki 1914-ben teljesen átalakította egyrészt a könyv- és papírkereskedést, másrészt a nyomdaüzemet és a könyvkötészetet. A korabeli leírások szerint munkája vetekedett a fővárosi nagyhírű nyomdák termékeinek minőségével. A nyomda az első világháború után vegetált, de még működött az 1940-es évek elejéig, amikor tulajdonosa meghalt. A Borsod-Miskolczi Hírlap 1900 augusztusa és 1903 decembere között jelent meg, s Starnberger után egy jelentősebb és híresebb nyomda, a