Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Miskolc első telefonközpontja a Silbiger-házban (Széchenyi István u. 52. sz.) 1888. december 15-én a Borsod-Miskolczi Értesítő című, 1867-ben indult megyei társadalmi hetilap tudatta először, hogy a helybeli távbeszélő-hálózat megkezdte működését. A két vállalkozó, s egyben tulajdonos Wilhellm Herman és Jenéi Soma volt, akik Silbiger Ármin Széchenyi utcai házának egyik udvari szárnyában alakították ki a miskolci telefon-„hálózat" központját. (Miskolc első, 1895-ben megjelent kereskedő- és iparos címtára Willhelm(!) Herman és társa céget a „szállítók", áruszállító-fuvarozók között tünteti fel, s lakcímünk az akkori Széchenyi u. 31., amely a mai 48. számnak felel meg.) A Silbiger-ház 1880-1888 között épülhetett, műszaki dokumentációja ma már nem lelhető fel. Az 1910 körül készült fényképről „leolvasható", hogy a tagolatlan tömegű, egyemeletes, négytengelyes polgárház - néhány részletétől eltekintve - közel egy évszázadon át megőrizte eredeti homlokzati kialakítását. Az épület kapubejárójának mindkét oldalán díszesen kialakított, egymáshoz harmonikusan illeszkedő, faragott fa kereteléssel ellátott üzletek voltak. Az utcai fronton megjelenő cégek táblái éppolyan hangsúlyozottan jelentek meg, mint amelyek az épület udvari traktusaiban működtek. Az eltelt évtizedekben a tulajdonosok és bérlők gyakorta változtak, az eredeti portálok nyomtalanul eltűntek, s helyüket a '70-'80-as évekre jellemző, környezetidegen vases alumínium keretek, ablakok és kirakatok, bejárati ajtók és más szerkezeti elemek foglalták el. A 19. századvégi divatnak megfelelően (s a Széchenyi utca 48. számú házhoz hasonlóan) a szimmetrikus emeleti homlokzat enyhén hangsúlyozott középrizalitjában páros erkélyajtókkal ellátott, gazdag mustrájú öntöttvas korláttal szegélyezett erkély kapott helyet. Az ablakokat hangsúlyos vonallal és stukkódíszes kereteléssel látták el. A könyöklőpárkány alatti mezőben kagylódíszes, griffes ékítmények voltak, amelyeket a fűtéskorszerűsítés során (az 1960-1970-es években?) jobbára megsemmisítettek. Az egyenes profilált szemöldökpárkányok ion fejezetű pilasztereken nyugszanak és csatlakozásukat fogrovatos akantuszos mezővel oldották meg. A párkányok fölött volutás, akrotériodonos díszek kaptak helyet. A profilált koronázó-párkány íves konzolon nyugszik. A konzolok közötti mezőket az építőmester rozettás tükrökkel töltötte ki. A házat egykor teljes szélességében baluszteres áttört attika koronázta, s ez különleges hangsúlyt adott az egész homlokzat utcaképi megjelenésének. Valamelyik épület-felújítás során ennek jobb- és baloldali részét eltávolították, középső szakaszát viszont hangsúlyozottan megerősítették. Ennek a háznak az udvari részében működött a telefonközpont, amelynek 24 vonala volt. 16 vonalat használtak hivatalok, intézmények (vasút, biztosítók, város, megye, kamara, terménycsarnok stb.) míg „fontos" magánszemélyeknek 8 vonal jutott. Magánszemélynek számított a rendszert működtető vállalkozás, amelynek a központon kívül még két külön állomása volt. közülük az egyik nyilvános telefonként működött. (Nem tudjuk, hogy az ország telefonhálózatának kialakításában, a telefonhálózat egy városon