Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az egykori telefonközpont épülete és utcai portáljai, 1910. belüli megszervezésében Miskolc hányadik a „rangsorban". Annyi bizonyos, hogy Puskás Ti­vadar gondolatának megvalósítására először Bu­dapesten került sor, ahol az első telefonközpon­tot 1881. május 1-én nyitották meg. A budapesti központnak indulásakor ugyanannyi előfizetője volt, mint a miskolcinak. A fővárost hét évvel követve indult útjára tehát a miskolci telefon, amelynek szervezői a készülékeket az 1876-ban alapított budapesti TERTA márkájú telefongyár­ból szerezték be.) A levéltári dokumentumok szerint a telefon­hálózat kezdetben kifeszített huzalok „közbeik­tatásával" működött. S mert a századfordulón az előfizetők száma 100 fő fölé emelkedett, a tele­fondrótok éjszakai zúgása miatt a panaszok ál­landósultak, a Kassán székelő Magyar Kir. Posta­és Távírda Kerületi Műszaki Felügyelőség utasí­totta a miskolci céget, hogy a drótok helyett föld alá süllyesztett kábeleket használjon. Egy 1908­ból megmaradt hálózatbővítési térkép és mel­lékletei szerint a kábeleket „a járda alatt, annak szélétől 1 méterre, s 60-70 cm mélyen" kellett le­fektetni. Ez már természetesen más telefon­vállalkozás volt, mint az 1888-ban megalakult el­ső központ. A Reggeli Hírlap egyik száma 1931-ben még közölte az alapító visszaemlékezéseit, amelyből a

Next

/
Oldalképek
Tartalom