Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

Ezek a listák a XVIII-XIX. századból datálódtak/' Már a 20. századra muzeális értékűvé vált a könyvtár anyaga, ezért nehéz elfogadni az államosítás után kialakult méltatlan helyzetet. „Az államosítás után a mai Zrínyi Ilona Leánygimnázium épületéből az egykori katolikus gimnáziumba került a fiúgimnázium. Hely hiányában itt hagyták a gazdag könyvtárat, csak néhány könyvet vitt az iskola magával. Akad ilyen szövegű átvételi elismervény is: »Atvettem 1, azaz egy könyvtarat«. Aláírás, dátum. Kell-e magyarázatot ehhez hozzáfűzni?"- teszi fel a kérdést Kilián István arra buzdítva az érdeklődőket, hogy keressék fel a könyvtárat, hiszen már hosszú huzavona után - van könyvtárosa is, aki remélhetőleg segít a kutatók számára hozzáférhetővé tenni az itt tárolt kincseket. Másfél évtized telt el, míg megoldódott a könyvtár elfogadható körülmények közé helyezése. Mivel a gimnáziumban nem volt hely, más épület jelenthetett megoldást. 1976-ban így került a gyűjtemény a Felszabadítók útján (ma Görgey u.) lévő hajdani 11. számot viselő általános iskola épületébe. 1979-ben több írás is napvilágot látott a helyi sajtóban a költöztetésről, az anyag katalogizálásáról, s arról az érdeklődésről, várakozásról, amely a könyvtár megnyitását kísérte. Az írások egyike - Gyárfás Ágnes tollából - számba vette, kiknek köszönhető a könyvtár rendszerezése, katalogizálása. A 19. század közepe előtt Vályi Nagy Ferenc neve ismerős, majd 1852-1865 között Lévay József volt a „könyvtáros". Ismert és „nagy" nevek követik egymást a sorban: a jogtudós Kovács Gábor, a természettudós Budai József, a matematikus Csorba György, a magyarlatin szakos tanár Kosztolányi Zoltán, a miskolci irodalom „történésze" Csorba Zoltán, majd a háború után, 1946-1949 között Gyárfás Imre. Később Király Uzor, Balázs Győző, Bod Andor és Hunyadi József nevét jegyezték fel. Az 1976-os költözést követően három évig tartott az anyag pontos számbavétele, katalogizálása, kutatható állapotba tétele úgy, hogy az épület legszükségesebb felújítása és átalakítása 1979. elején kezdődött el. Az épület alaprajzát Bálint Péter készítette el, így az összevethető az 1940. évi átalakítási tervvel, amelynek készítője Czókoly István tervező volt. Az alaprajzok öszszehasonlításából kitűnik, hogy az épület fő falai változatlanok maradtak, csupán a vizesblokkok felújítására került sor. A funkcionális változást pedig az jelentette, hogy az utcai fronton az egykori gyülekezeti terem, majd osztályterem helyére olvasóterem, két korábbi szoba helyére könyvraktár került. Az épület nyugati szárnyán (az avasi domboldalra néző részen) a tanterem helyét a feldolgozó foglalta el, míg az átalakított vizesblokkok és konyha helyére, hasonló funkciójú helyiségek, ill. iroda és raktárak kerültek. A miskolci sajtó 1979. október 1-én adott hírt arról, hogy megnyílt a Lévay Könyvtár. (Fenntartója a városi tanács, felügyeleti hatósága az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum volt, míg gazdaságilag a Városi Könyvtárhoz tartozott.) A megnyitóról szóló tudósítás emlékezetbe idézett néhány fontos munkát a gyűjteményből, „...mi az a 26 ezer »könyvtari egyseg«, amely a XVII. századtól 1945-ig ebbe a gyűjteménybe került, s itt maradt - tette fel a kérdést Makai Márta, s a válasz szerint: Az úgynevezett Miskolci Kódex, az Aldheim-töredék a legféltettebb kéziratok közé tartozik, de ezekhez hasonlóan féltett ritkaság az 1590-ből származó Vizsolyi Biblia, egy 1622-es bártfai nyomtatvány, a Pázmány Péter Kalauzára írt hitvitázó irat, az 1606-os prágai Hétnyelvű szótár. A Tripartitum, amelyet Misztótfalusi Kiss Miklós nyomtatott Kolozsvá-