Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

díszítésként jelenik meg az adományozó neve és címere is.) „Halhólyagos kehely"-ként ismeri a szak­irodalom azt a késő gótikus kelyhet, amelyet tu­lajdonosa 1649-ben adományozott a miskolci templomnak. A tárgy kötődik Kassához, nem­csak adományozója, hanem - feltehetően - ké­szítési helye, műhelye vonatkozásában is. Ha­sonlóan itt készült az a nagyméretű, ovális ara­nyozott ezüst úrvacsoratál, amely kecskeméti Ötvös Péter kezemunkáját őrzi a 17. század végé­ről. (Mindkét gyönyörű munka 1884-től rendsze­resen szerepel országos, vagy jelentős helyi kiál­lításokon.) Kecskeméti Péter munkájáról Fügedi Márta az alábbiakat állapította meg tanulmányá­ban: „...a 17. század második felében Kassán ké­szített szépmívű tál először zálogba került Mis­kolcra, majd a szorult helyzetben lévő kassai eklézsiától véglegesen megváltották, s Négyesi Tányér (eredetileg paténa), 1588. Szepessy János - feltehetőleg a korábbi feliratot eltávolíttatva - vésette a saját adományozását megörökítő szöveget középre. Az ott olvasható 1733, valamint az iratokból kivehető 1738-as év­szám közötti ellentmondás" minden bizonnyal „tulajdonos-váltásra", s ezen keresztül korabeli nagy értékére is utal. A 17. századi eredetre utalva - a legelső lel­tárban feltüntetve - ismerjük az ún. „kókuszdió" serleget, amelynek nem volt szakrális jelentősé­ge. Az ilyen és hasonló tárgyak díszserlegként ké­szültek, s mint érték-kifejező alkotások, ajándék­ként kerültek az egyházhoz. Az egyház féltve őr­zött műkincsei közé tartozik az az 1750-es feliratot viselő áldozó pohár, amelyet a miskolci csizmadia céh adományaként, mint korai céhemléket (is) számon tartunk. Az áldozó pohár és a serleg mel­lett két darab 18. századi, fedeles aranyozott ezüst-kannát is őriz az egyház. Értéküket növeli, hogy mindkettő feliratos és miskolci ötvösmester alkotása. Az egyiken 1739-es, a másikon - a szö­veg mellett - 1750-es évszám olvasható. Az ötvösremekek mellett műértékük és szépségük miatt is figyelmet érdemelnek a sző­nyegek. Az avasi egyház négy darab olyan keleti szőnyeget őriz, amelyek a 16-18. század folya­mán kerültek Magyarországra. Az akkor impor­tált „műtárgyak" szintén valaki(k) ajándékaként jutottak az egyházhoz, s ez segített napjainkig való megőrződésükben. Három, török eredetű imaszőnyeg meglétéről egy országos kiállítás kapcsán, 1914-től van „hivatalos" tudomásunk. Az egyiknek különleges a története, s az egyház­hoz való kerülésének magyarázata is. A céhira­tok és feljegyzések között olvasható, hogy az egyik imaszőnyeget 1727-ben a miskolci szabók céhe ajándékozta az eklézsiának, s ekkortól az úrasztalának leterítésére használták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom