Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
díszítésként jelenik meg az adományozó neve és címere is.) „Halhólyagos kehely"-ként ismeri a szakirodalom azt a késő gótikus kelyhet, amelyet tulajdonosa 1649-ben adományozott a miskolci templomnak. A tárgy kötődik Kassához, nemcsak adományozója, hanem - feltehetően - készítési helye, műhelye vonatkozásában is. Hasonlóan itt készült az a nagyméretű, ovális aranyozott ezüst úrvacsoratál, amely kecskeméti Ötvös Péter kezemunkáját őrzi a 17. század végéről. (Mindkét gyönyörű munka 1884-től rendszeresen szerepel országos, vagy jelentős helyi kiállításokon.) Kecskeméti Péter munkájáról Fügedi Márta az alábbiakat állapította meg tanulmányában: „...a 17. század második felében Kassán készített szépmívű tál először zálogba került Miskolcra, majd a szorult helyzetben lévő kassai eklézsiától véglegesen megváltották, s Négyesi Tányér (eredetileg paténa), 1588. Szepessy János - feltehetőleg a korábbi feliratot eltávolíttatva - vésette a saját adományozását megörökítő szöveget középre. Az ott olvasható 1733, valamint az iratokból kivehető 1738-as évszám közötti ellentmondás" minden bizonnyal „tulajdonos-váltásra", s ezen keresztül korabeli nagy értékére is utal. A 17. századi eredetre utalva - a legelső leltárban feltüntetve - ismerjük az ún. „kókuszdió" serleget, amelynek nem volt szakrális jelentősége. Az ilyen és hasonló tárgyak díszserlegként készültek, s mint érték-kifejező alkotások, ajándékként kerültek az egyházhoz. Az egyház féltve őrzött műkincsei közé tartozik az az 1750-es feliratot viselő áldozó pohár, amelyet a miskolci csizmadia céh adományaként, mint korai céhemléket (is) számon tartunk. Az áldozó pohár és a serleg mellett két darab 18. századi, fedeles aranyozott ezüst-kannát is őriz az egyház. Értéküket növeli, hogy mindkettő feliratos és miskolci ötvösmester alkotása. Az egyiken 1739-es, a másikon - a szöveg mellett - 1750-es évszám olvasható. Az ötvösremekek mellett műértékük és szépségük miatt is figyelmet érdemelnek a szőnyegek. Az avasi egyház négy darab olyan keleti szőnyeget őriz, amelyek a 16-18. század folyamán kerültek Magyarországra. Az akkor importált „műtárgyak" szintén valaki(k) ajándékaként jutottak az egyházhoz, s ez segített napjainkig való megőrződésükben. Három, török eredetű imaszőnyeg meglétéről egy országos kiállítás kapcsán, 1914-től van „hivatalos" tudomásunk. Az egyiknek különleges a története, s az egyházhoz való kerülésének magyarázata is. A céhiratok és feljegyzések között olvasható, hogy az egyik imaszőnyeget 1727-ben a miskolci szabók céhe ajándékozta az eklézsiának, s ekkortól az úrasztalának leterítésére használták.