Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

A szőnyegeknél is jobban felkeltették a kutatók érdeklődését a hímzett úrasztali terítők. 1937-től kezdve - amikor Palotay Gertrud munkája eredményeként alapvető fontosságú feldolgozás készült róluk - számos tanulmány, elemezés témájául szolgáltak. A legrégibb hímzett kendőt 1659-es évszám díszíti, s bizonyítja közel három és félszázados történetét. „A 18. századtól már nagy számban és változatos díszítéssel maradtak fenn hímzett kendők - írja Fügedi Márta. Döntő többségükön az adományozó neve és az évszám is megörökítődött, ez segít a meghatározásban és jelzi az adományozás erejét és öntudatát is." Bizonyos Erdélyi Zsuzsanna - a korábbi megállapítást alátámasztandó - 1746-ban ajándékozott kendőjén, nap körül kétsoros körben a következő felirat olvasható: „Erdélyi Susanna Jézusában vetett hitinek megpetsételesere először járulván az uri vatsorahoz haladó szivei ajanlota Mis. r. szekk" (=miskolci református szent eklézsia). A belső körben pedig az alábbi szöveg olvasható: „Feltámadt nektek kik az én nevemet félitek az igazság napja ma." A többi kendő, terítő feliratának elemzése után a kutató eljutott a mai napig érvényes következtetésig: „Feltételezhetően az adományozás gesztusának divatja és rangja is elősegítette azt, hogy szinte helyi díszítő stílus bontakozott ki az úrasztali kendő hímzésében, amely a kornak megfelelő díszítő hagyományok sajátos átalakulásában, az egymásból átvett ötletek folytatásában mutatható ki." A templom festett, faragott fa berendezési emlékei is évszázadokat ívelnek át, mind a mai napig adva feladatokat a téma kutatóinak, szakembereinek. A berendezés (maradványok) legértékesebb darabja az a díszes szék, ma már a köztudatban is stallumnak nevezett monumentális alkotás, amely a reneszánsz királyi paloták berendezéseiből - szinte példanélküli módon - maradt meg. Úgy tudjuk, hogy ez a művészi darab a diósgyőri vár kápolnájában állott. Erre utal az egyik oldalfalán látható, liliomos zászlót tartó koronás oroszlán intarziás képe. Az alkotás - 14. században készülhetett - valamelyik diósgyőri várúr jóvoltából kerülhetett az avasi egyházhoz, ahol hosszú szolgálat után, napjainkig megmaradt. A más jellegű faragványokról, mint pl. a templom mennyezetdeszkáiról, vagy a töredékesen megmaradt padtámlákról keveset tudunk, a látványuk napjainkig lenyűgözi az érdeklődő látogatót. Fedeles kanna, 1739.