Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

zően megfogalmazódik Nagy-Miskolc képe. Ez a kép a meg nem valósult szabad királyi városságból is következett. (Ehelyett a város csak ígéreteket kapott, reményt vesztett és a cél érdekében nem kímélte pénzét sem.) A szabad királyi városság helyett megtörténik az első nagy szakadás az uradalomtól, a második nagy szakadás pedig a vármegyétől. A „szakadások" megszülik az „egységesítési" törekvéseket. Miskolcra főiskola kell (Sárospatakról), ipari-bányászati központtá kell válni (Diósgyőr, Pereces), ki kell bővíteni a mezőgazdaságilag művelhető határt (Martintelep, Hejőcsaba), s a nagyváros ivóvíz-ellátásához (másrészt az üdülő „övezet" kialakításához) szükség van Tapolcára, amely ekkor jogilag GörömbölyTapolca. Ez az új város, s a 20. század imázsa kialakításában részt vesz a sajtó, minden város-ismertető kiadvány, s megalakuló idegenforgalmi szervezet. A történelmi múltat láttató Diósgyőr, a nagy hagyományokkal rendelkező kereskedőváros olyan vonzerőt kínál, ami a város jelképe: az Avas, s olyan városkörnyéket, mint Hámor-Lillafüred és Görömböly-Tapolca. Miskolc legelső, három darabból álló „idegenforgalmi" képeslapjának középső'része, 1898.