Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

régiónkban volt legelterjedtebb. A gubacsapók a szűrcsapó mesterségből specializálódás útján váltak ki, legnagyobb számban a Tiszántúl északi felében és a Felföld keleti részén dolgoztak. Ne­ves központjaik voltak: Debrecen, Ungvár, Mis­kolc és Jolsva" - olvashatjuk a Borsod megye nép­művészetét bemutató, 1997-ben megjelent mo­nográfiában. A gubát a miskolciak körében is a legegyszerűbb és legősibb szabású ruhadarabja­ink egyikének tartották. Egy nagyméretű, négy­szögletes szövött lepelből, három bevágással ala­kították ki. így olyan kabátszerű viseletdarabot alakítottak ki, amelynek ujjai lényegesen hosz­szabban voltak, mint mindenkori viselőjének karjai. Általában vállra vetve viselték, ezért sem volt szükség arra, hogy pontosan méretre szab­ják. A férfi és női gubák között sem volt formai, küllembeli eltérés. A szegényebb városi emberek, de főleg a szomszédos falvak emberei esetében gyakorta előfordult, hogy a család egyetlen gu­báját - az alkalomtól függően - hol a férfi, hol az asszony viselte. Malonyay Dezső egy 1922-ben megjelent munkájában a miskolci gubáról a kö­vetkezőket írta: „Nagy keletje volt itt valamikor a gubának. A miskolci vásárban 60-70 gubás sátor is állott sorjában. Volt olyan idő, hogy egymagá­ban Miskolczban 165 gubásmester dolgozott és élt jó módban. Errefelé az urak és iparosok is gu­bában jártak valaha! Ez volt az első viselet." Szendrei János városunk történésze a nagyhírű Miskolci gubások a piacon, 1910. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom