Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

vében kit bíztak meg az apátság jövedelmeinek vezetésével, másrészt hogyan intézi az ő dolgait a miskolci lelkész helyettes, akit gondnoknak tettek meg. A következő levelét hasonlóan Pemfflinger Sebestyén borsodi főispánnak írja, s ebben panaszkodik, hogy a miskolci lelkészhelyettes nemcsak hogy nem számol be, de még írni sem hajlandó neki. A levelezésből arra lehet következtetni, hogy Oláh Miklós elveszítette a tapolcai apátságot, s elpártolt mellőle az az új plébános is, akit a miskolci polgárok választottak meg. Ezekből közvetlenül nem derül fény a kapcsolatokra de helytállónak tűnik az a következtetés, hogy a miskolci és a polgárok által megválasztott plébános (?) vagy azért nem válaszol minden felszólítás ellenére Oláh Miklósnak, mert nem tud írni, vagy azért, s ez sokkal valószerűbb magyarázat, mert a miskolciak lutheránus papot választottak. Ebben az esetben 1533-1534 körül Mindszenten kialakul a kápolna körül a katolikus tömb, s ezt még alátámasztani látszik Leveles Erzsébet adata is, miszerint 1544-ben mint a városon kívüli település tűnik fel Mindszent. A diósgyőri koronauradalom és az avasi egyház kapcsolata: 1540-ben Szapolyai János halála után a diósgyőri várkapitány és borsodi főispán, Balassa Zsigmond átpártol Ferdinándhoz. Balassa pálfordulásának meg is lett a jutalma, hiszen Ferdinánd megtartotta diósgyőri várnagynak, sőt 20.000 magyar forint lefizetése ellenében ő és felesége Fáncsy Borbála a diósgyőri váruradalmat zálogbirtokba kapta. Ettől kezdve 1563-ig ők voltak Diósgyőr tényleges urai és haszonélvezői. (A tapolcai apátságot Balassa még János pártján állva pusztította, de 1540-től kegyura lesz annak.) Míg Balassa Zsigmond élt, Fáncsy Borbála nem sokat hallatott magáról. Bár feljegyezték róla, hogy „támogatta a szegény diákokat a tanulásban, jutalmazta övéit, - de lesújtott azokra, akik ellene fondorkodtak. Buzgó katolikus volt, s Zay Ferenc (kassai főkapitány, az uradalom átadásakor egyik királyi biztos) tanulsága szerint a diósgyőri uradalom népét ő tartotta meg a katolikus vallásban." Ugyancsak Takáts Sándor írja, hogy a miskolciak Balassa Zsigmondot még a sírjából is visszakívánták, amikor Fáncsy Borbála kemény kezének súlyát érezni kezdték. Ez a „kemény-kéz politikája" természetesen nemcsak a koronauradalom és a város kapcsolatának szólt. A miskolciak Fáncsy Borbála „hatalmaskodásai" miatt többször fordultak panaszos levélben Ferdinándhoz. A városi tanács leveleinek nevezetes passzusa az, hogy Miskolc polgárait „ propter luteranizmum", luteránusságuk miatt üldözi a katolikus várúrnő. Ferdinánd a miskolciakat támogatta mindvégig, s számos kiváltságot is adott a városnak, de ezzel szemben a cseh Miksa „méltatlannak és igaztalannak találván" a miskolciak panaszait Fáncsy Borbálának fogta pártját. Hasonlóan vallási okai lehettek annak, hogy 1561-ben Fáncsy Borbála elraboltatta Szkora Márton miskolci bírót. A miskolciak fellázadtak, s ebben a több hétig tartó „hadiállapotban", amikor még a várat is körülvették, mintegy 800 miskolci polgár vett részt. Miskolc és Fáncsy Borbála közötti ellenségeskedéseknek egyik megnyilvánulását hasonlóan Marjalaki Kiss Lajos említi. Miskolcot először 1544-ben érte török támadás (másodszor 1554ben). A budai pasa csapatai felégették a várost, s ekkor áldozatul esett az avasi templom is. Ennek rendbehozatalát Fáncsy Borbála megakadályozta. Ezért a miskolciak panaszleveleik egyikében kérik Ferdinándot (1563), hogy romokban heverő templomukat helyreállíthassák. Ez is arra utal, hogy Miskolc 1563-at megelőzően már reformá-