Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Oláh Miklós levele Pemfflinger Sebestyén Borsod megyei főispánhoz a tapolcai apátság ügyében Az elmúlt napokban kézbesítették nekem Volkensteinben kelt leveledet, amelyből arról értesültem, hogy te sok bajból és veszedelemből kikerülve Diósgyőrből egészségesen érkeztél meg szeretett hitvesedlíez. Hálát adok az Istennek, aki téged épségben hazavezérelt. Számomra ugyanis nincs nagyobb öröm, mit azt tudni, hogy jól érzed magad. Felséges királynőnk isten kegyelméből már jobban érzi magát, de már majdnem egy hónapja néltány napon át a Pozsonyban és Óvárott szerzett régi betegségében a váltóláztól annyira gyötrődött, hogy már mindnyájan aggódni kezdtünk az életéért. De hálát adok istennek, aki őt meggyógyította; mi is mindnyájan jól vagyunk és sóvárgó szívvel várjuk Magyarország békéjét. Köszönöm Neked, hogy a tapolcai apátságot nevemben visszaszerezted, birtokoljad továbbra is. Kérlek, viseld gondját és javait védelmezd, mint a sajátodat, ugyanis nem tartok javaimból semmit sem magaménak úgy, hogy Veled meg ne osszam. Ha lehet, hívd vissza a félelemből szétfutott szerzeteseket, nehogy az isteni szolgálat mulasztást szenvedjen. Ellátásukról egyelőre a miskolci lelkészség jövedelméből lehet gondoskodni, vagy kérlek Téged, juttass nekik az új kenyérig és borig a diósgyőri vár készleteiből, és az új termésből vedd vissza azt, amit most adsz nekik. Ha amaz istentelen Bebek a kolostort annyira lerombolta, hogy abban lakni nem lehet, van Miskolcon az apátságnak háza, ott, vagy pedig a lelkész házában is ellakhatnak a szerzetesek addig, amíg a monostort valamennyire helyre lehet állítani. Hasonlóképpen a miskolci egyházközség templomában a szerzetesek a monostorban végzett isteni szolgálatot folytathatják addig, amíg azt Iwlyre nem állítják. Ha nagy szolgálatot akarsz nekem tenni, légy azon, hogy az isteni tiszteletet ilyen vagy olyan módon el ne hanyagolják, amíg innen elmozdulni nem tudok. A lelkészhelyettes eddig még egy szót sem írt, nem szeretném, ha örökké hallgatna, mert különben baja lesz. A velem közölt újságokért igen hálás vagyok, bárcsak már békében élnénk, aminek bekövetkezésében remélek, hajói értesültem a dologról. Ég Veled! Brüsszelben, 1534. május 1-én. (Latin szövege: Szendrei János III. kötet. Oklevéltár 117. levél 185-186. pp. Fordította: ár. Huszti Vilmos rencz összefogtak és 1532 nyarán fegyveres támadást intéztek a monostor ellen, hatalmukba ejtették, egynéhány embert megöltek, a szerzeteseket pedig elűzték, az egyházi felszereléseket elrabolták." Oláh Miklós három levele, amelyet 1533 nyara és 1534 nyara között írt a diósgyőri várkapitány és vármegyei főispán Pemfflinger Sebestyén számára, egyértelműen arról győznek meg, hogy az apátságot 1532-ben támadás érte. Az érdeklődés az avasi plébániatemplom iránt azt a feltételezést erősíti, hogy Oláh Miklós nemcsak tapolcai apát, hanem az avasi egyház plébánosa is volt. Leveleiben felvetődik, hogy az apátságot az ő nevében kell visszaszerezni és újjáépíteni, az onnan elmenekült szerzeteseket pedig a vár készletéből kell ellátni, hogy zavartalanul teljesíthessék szolgálatukat a „miskolci egyházközség templomában". Elhelyezésükről az apátság miskolci házában lehet - szükség esetén - gondos-