Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP
A tánc, a kenyér, a lacipecsenye, s a gubában bort rakodó korcsoly ások A Miskolccal és környékével kapcsolatos sztereotípiák, vagy későbbi közhegyek egyik 16. századi alapforrása Oláh Miklós esztergomi érsek, Mária királyné egyik bizalmasa 1536-ban Hungarica címen megjelent munkája. Ebben Miskolcról, mint „oppidum incolarum choreis iam olim famosum" - vagyis lakosainak táncairól, mint már régóta hírhedt városról emlékezik meg. Mint tapolcai apát, s Miskolc plébánosa jól kellett, hogy ismerje saját „népét", híveinek szokásait, viselkedésük jellegzetességeit, tehát valami olyat tapasztalhatott, ami eltért addigi ismereteitől. Bél Mátyás országleírása, s annak környékünkre vonatkozó részei két évszázaddal később láttak napvilágot. A 18. század első harmadát dokumentáló munkásságában a legigényesebb, s szakmailag a legpontosabb, a legmegalapozottabb Miskolc leírót és leírást tisztelhetjük benne, illetve alkotásában. Adparatus című munkájában felemlíti, hogy a „miskolczi táncz" és a „tánczos miskolcziak" hazánkban az emlékezetes példabeszédek közé tartoznak. Ismét két évszázad elteltével a város régi különlegességeit, azok továbbélését vizsgálva Nyíry Dániel főlevéltárnok bukkant a „táncos Miskolc" emlékére. 1931-ben megjelent írásaiban az előzményeket, az okokat vizsgálva a táncot a szőlőműveléssel, borkultúrával hozta kapcsolatba, eltiltását, megszűnését pedig a kálvinista erkölcs térhódításával. Számos perirat és mondás valóban ezt támasztja alá. így egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv 1759-ben említi, hogy Oláh Miklós tapolcai apát, miskolci plébános, 1530. k. „imhol jönnek azok a jó asszonyok, akik Csabára járnak táncolni a szeretőjükkel", vagy ugyanebben az időben egy tanú a tetemvári korcsmán említett „töröksíp utáni" táncvigalmat. A szerző egy érdekes szólást is említ, amely Szabolcs vármegyében a régi iratokból volt ismert. Eszerint „a táncol, mint a borsodi asszony" nem egész po-