Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
temtörténet is feljegyezte azt a kormányrendeletet, amely 1970-től előírta, hogy az egyetemeken tudományos továbbképzési ösztöndíjakat kell létesíteni, s ezzel elősegíteni a tudományos kutató- és oktató gárda frissítését, a munka hatékonyságának növelését. SIMON SÁNDOR REKTORI IDŐSZAKA (1972-1978) Az 1968-ban bevezetett rendelkezés értelmében ekkor járt le az ötéves tanszékvezetői megbízatás, ami a tanszékvezetők többségénél újabb ciklusra való meghosszabbítással zárult. Ebben az évben kapott először lehetőséget az egyetem ágazati, tehát speciális szakfordítói képzés bevezetésére. A képzés a gépészmérnöki karon indult el, s aki az ötödik félévtől felvette az orosz szakot, az mérnöki diplomája mellé állami nyelvvizsgával egyenértékű képesítést is kapott. Az 1973. év krónikájába feljegyezték, hogy az egyetemhez közeli ún. Bárczy-kastélyt a város művelődési házzá alakította, s ez éveken keresztül az egyetemi ifjúság egyik kedvelt szórakozóhelye volt. (Az intézmény, mint Gárdonyi Géza Művelődési Ház került be a város történetébe. Sikeres évek után aztán kilátástalan helyzet alakult ki. Az épület a „végpusztulás" határára jutva az ezredfordulón várja megújulását, funkció-változást követő életre kelését.) Simon Sándor rektorsága idején, az egyetemalapítás negyedszázados évfordulóján megünneplésére került sor, s ekkor tartottak először a gépészeknél ún. balek-avatást, amely azt jelentette, hogy a bányászok-kohászok ősrégi hagyományát a harmadik kar hallgatói is átvették. A hagyományok ápolásában, őrzésében és továbbörökítésében fontos szerepet kapott és vállal napjainkban és az 1974-ben létrejött Egyetemtörténeti Bizottság, amely elnökévé Terplán Zénót választották meg. (Terplán professzor ennek a küldetésszerű megbízatásnak két évtizeden keresztül tett eleget.) Az egyetem gyarapodásáról annyit jegyezhetünk fel, hogy az MTA egyetlen önálló megyei kutatási bázisa, az egyetem területén működő Olajbányászati Kutató Laboratórium új épületbe költözött. A tudományos tanácskozások mellett egy kulturális rendezvény érdemel figyelmet. Nevezetesen 1978-ban itt rendezték meg az első, „Vizuális Művészeti Fesztivál"-t. Ez 35 magyar és más nemzet egyetemeinek, főiskoláinak találkozója volt. Ha az „első" alkalmakról esik szó, ebben az évben először osztották ki az egyetemen a jó tanuló - jó sportoló mozgalom elismeréseit. Elindult egy más jellegű átalakulás is, amely a diákotthonok kollégiumokká alakítását célozta, meghatározott elvárásoknak történő megfelelés esetén. Az egyetemen 1978-ban jelent meg először a szakkollégiumokban történő elhelyezés, amely a következőket jelentette. Az Ei kollégiumba csak leányhallgatók, az E2-be géptervező, az E3-ba kohász-szakosok, az E/rbe gépgyártástechnológus, az E5-be bányász-szakosok, az E6ba vegyipari gépészet szakosok kerülhettek, míg a hallgatói házaspároknak az E7-es kollégiumban alakítottak ki szobákat, szálláshelyeket. (A kialakuló „Bolyai János" kollégium avatására később, 1979. december 3-án került sor.) A régiónkbeli, szikszói születésű Simon Sándor munkássága az egyetemhez éppúgy kapcsolódott, mint a városhoz. Ezt ismerték el azzal, hogy rektori tisztéről történt lemondása után Miskolc város díszpolgárává választotta.