Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

zetésével.) Zelenka István (volt) dékán 1949. szeptember 24-én tette meg jelentését, amelyből kiderül, hogy a jogakadémia milyen „részeivel" mi történt. így az intézmény irattára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Közigazgatás-tudományi Karának dékáni hivatalába került; az ingó- és ingatlan vagyon a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemé lett; a könyvtárat Miskolc város polgármesteri hivatala, illetve annak képviselője vette át; a jogakadémia helyiségeit pedig a városi zeneiskola kapta. (A háború után a jogakadémia átköltözött a zeneiskolába.) A jogakadémia, mint iskolatípus ezzel megszűnt Magyarországon. Miskolc is szegényebb lett a belváros életét, hangulatát, de az egész település arculatát meghatározó oktatási és tudományos élettel, szellemi központtal. Itt hagyott viszont a 20. század közepén 102 hittudományi doktort és 531 jog- és államtudományi diplomával rendelkező értelmiségi polgárt. Miskolc szellemi életének, arculatának alakulásában a másik - korábban említett - meghatározó tényező a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem megalapítása volt. Terplán Zénó az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke részletesen feldolgozta az intézmény alapításának és korai, kezdeti működésének történetét. 1989-ben a 40 éves egyetemről a következőket írta: 1949-ben a XXIII. tc. kimondta az NME megalapítását Miskolcon, Bánya- és Kohómérnöki Karral, valamint Gépészmérnöki Karral. „Az elképzelés az volt, hogy az oktatás mindhárom karon azonnal megkezdődik Miskolcon, a célszerűen átalakított Fráter György (ma Földes Ferenc) Gimnáziumban, ezzel párhuzamosan megkezdődik egy új egyetem tervezése és építése, majd a bányászkohász szaktanszékek folyamatosan költöztek át Sopronból Miskolcra, kiegészítve a Miskolcon alapított új alaptárgyi és gépész tanszékeket. A Bánya- és Kohómérnöki Kar átköltöztetését akkor az ipari háttérhez csatlakozással indokolták." Az „ipari háttérhez való csatlakozás" a hároméves terv végrehajtásához kapcsolódott, ugyanis a mérnökök iránti igény rendkívüli módon megnövekedett, s ezt az igényt a Budapesti Műszaki Egyetem már - szűkebb befogadóképessége miatt - nem tudta kielégíteni. Terplán Zénó 1949 szeptemberében érkezett Miskolcra, hogy a Gépelemek Tanszékét megszervezze. Ekkor már „a mai Földes Ferenc Gimnáziumban javában folytak a munkák - írja -, hogy az I. évfolyam néhány nap múlva megkezdje tanulmányait. Az I. éves bánya-, kohó- és gépészmérnökhallgatók felvétele akkor már megtörtént. Mint később kiderült, a felvett hallgatóság előképzettsége a nagyon kiválóktól az egészen gyengékig terjedt. 1949 őszén csak annyi tanszék létesült, amennyi az I. évesek oktatásához kellett, vagyis ábrázoló, geometriai, fizikai, gépelemek, kémiai, matematikai illetve mechanikai tanszék. Ezek a tanszékek ellátták mindhárom kar diákjainak oktatását." Az oktatás tehát megkezdődött, s az arra kijelölt helyen, az Egyetemvárosnak nevezett városrészben folyt az építkezés. A gondot az okozta, hogy az új épületek nem az ütemtervnek megfelelően, hanem lassabban épültek. így aztán nem volt hová telepíteni a soproni bányász- és kohász szaktanszékeket. „Mivel minden új tanévvel újabb évfolyamok kezdték meg tanulmányaikat, hallatlan helyszűkében kellett megoldani a provizóriumokat. Végül is 1951-től részlegesen, 1952-től teljesen az Egyetemvárosban folyhatott az oktatás .. ." Az egyetem létesítéséről, építési gondjairól nem sok szó esik a városi közgyűléseken, már a politikai hangulat fűtötte díszközgyűlések ural-