Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

Klapka tábornok s helyettes hadügyminiszter Görgey Artúr fővezér és hadügyminiszter úrnak Budavár alatt Debrecen, május 10-én, 1849. A Honvéd című kolozsvári lapban Bem altábornagy úrnak a honvédelmi bizottmányhoz Lúgosról f.é. április 23-áról írt és a Marczius Tizenötödike 69. számában mellékelt levele megjelenvén, általában híre volt, hogy ezen levelet az előbb nevezett hírlap szerkesztőségével minden megbízás vagy felhatalmazás nélkül Petőfi Sándor százados közölte. Erre néhány nap előtt Petőfi Sándor itt Debrecenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. Én őt a sajtóvali ezen visszaélése miatt kérdőre vonván, figyelmeztetem, menynyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyilvánítása nemcsak a lovagiassággal meg nem fér, hanem a mostani bonyodalmak közt káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy azon esetben, ha zsurnalisztai hajlamát ilyetén nem nyilvánosság elé tartozó tárgyakra nézve sem képes fékezni, nyújtsa be inkább tisztérőli lemondását, megjegyezvén egyszersmind, hogy őt egy őrnagynak sem rangja, sem öltözete nem illeti, miután még a hadügyminisztérium által őrnaggyá kinevezve nincs. Mire ő kijelentvén, hogy a kérdéses levelet csak magyarra fordítá, egyben szabadsággali távozhatását óhajtja, én pedig orvosi bizonyítvány benyújtására utasítván őt, bevallá, hogy nem bír azon önmegtagadással, mely a katonaságnál szükséges, és ennélfogva a 2) alatt ide zárt lemondványát benyújtá. Mielőtt azonban én a lemondásnak 3) alatt ide mellékelt elfogadását neki kézbesítettem volna, tőle mai napon Szolnokról a) alatt ide zárt levelét vettem. Kérem hadügyminiszter urat, méltóztassék ezen egész ügyet, azon káros befolyás tekintetéből, melyet az ilyetén kihágások az egész hadsereg fegyelmére az elöljárók iránt tartozó tiszteletre, következésképp a veszélykörnyezett hazára nézve gyakorolhatnak, kellő figyelemre méltatni. Elmellőzvén saját személyes tekintélyemet, egyedül csak jelen tiszti állásomat mint hadügyminiszter kívánom tekintetbe vétetni: méltóztassék azért ez ügyet kimerítőleg tárgyaltatni, s megsértett nevem-, becsületem- és hazafiságomnak példás elégtételt adni: mert úgy hiszem, a legközelebb múlt idők eseményei - és fáradalmaim eredményei elég tanúságai annak, hogy mennyire alaptalanok Petőfi népköltőnek vádjai. Petőfi századost illetőleg még különösen megjegyzendőnek tartom, hogy ő Mészáros Lázár altábornagy és volt hadügyminiszter úr által alapos oknál fogva történt rendreutasítás miatt már február hóban benyújtotta századosi tisztéről való lemondását, és ezt a hadügyminisztérium f.é. a/h 4162. sz. a. költ intézvénye szerint el is fogadott; később ugyan Bem altábornagy őt ismét századossá kinevezte, de a hadügyminisztérium által e rangjában meg nem erősíttetett, annál kevésbé kapott őrnagyi pátenst, valamint Bem altábornagy úr által sem lőn a csatatéren őrnaggyá kinevezve, következésképp mint ilyen nem is tekinthető: továbbá Petőfi sem szabadsági engedelmet, sem erről szóló bizonyítványt nem kapott, mégis eltávozott, és saját kényéből tartózkodik Pesten, hihetőleg vétkes szenvedélyét a nép izgatásával kielégítendő. Petőfi már két ízben sérté meg büntetést érdemlő módon nyilvános lapokban elöljárói iránt tartozó tiszteletet, és nem átalla szint ily módon