Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)
Petőfi Ünnepség Miskolczon. Országos nevű irók sétája a városban. — Felolvasás a Koronán. — 9000 korona a Petőfi-házra. Miskolcz, május 13 A Petőfi-ház javára. rendezett mszágosféiiyii irodalmi ünnepség tog nap pergett Je Miskolczon. A magyar irói világ legvonzóbb neveinek gazdáit látta a város hiteliigens közönsége a maga körében és minden tőle telhető igyekezettől fojeate ki efölötti elragadtatását. Az irodalom glóriás Vendégei kíséretükkel Bzombaton érkeztek MLkolczra. A Petőfi-Társasig tagjai közül, Herczeg Ferenc elnökkel az élükön itt vcltak Ferericzy Zoltán alelnök, Ábrányi Emil, Pékár Gyula, Lampérth (Jéza, Csathó Kálmán, Peiexdi Andor . Hegedűs Sándor b. titkár, Szávay GyuJa, Mezei Ernő. Fercnczy Ferenc. A vendégek, a leiket Baolgh Bertalan, a Közművelődési Egyesület elnöke és Nagy Ferenc titkár fogadtak a vasútnál, a 1 Korona-szállodában töltötték az éjszakát. A jól rendezett ünnepség vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött. Óriási vendégsereg fgolalta rl a szálloda területét, együtt volt a várcs egész társadalma. Az ünnepséget a Korona dísztermében nivós matiné vezette be. Rá kos, Halmay és Haydu, a városi zonciskola neves tanárai adtak k<incrctct a zeneileg annyira kulturált miskolczi szocictasznak. Dvorak, Bruch, Verdi, Liszt. Tschaikowszky, Popper voJtak műsoron és a közönség elégedetten adott kifejezést a programúi fölött érzett hálájának. A matiné diszebíddel zárult íJéiután 2 órakor a Petőfi-Társastá tagjai, a város notabilitásaival, hosszú kocsisorban Lévay Jöüscf költő lakása elé vonult Az €sz poéta meghatottan^ fogadta a vendégek üdvözlő látóratáfji és meglepően friss szellemi erével mondott köszönetet a fii elemért." Lévay Józsefet Herczeg Ferenc üdvözölte beszéddel, uiána Lampérth Géza olvasott fel egv hozzáirt költeményt. A látogatás emlékére fényképfelvétel készült. A fényes társaság a látogJt*us után koesikirándulást tett a Haler József országgyűlési kepv*.-lő;, dr. Tarnay Gyula udvar", tanácsos és még ezúmesan. Elhelyezkedés után . Balogh Bertalan üdvözölte az írókat és a Petőfi-ház javára Borsodvármegyóben és Miskolczon összegyűlt 9000 koronát a következő szavakkal adta át: — Nem nagy ez az összeg, de ahogy össaeadtuk, valóban lélekemelő. A leszámolásokat, száves engedelmükkel a Petőfi-házban fogjuk elhelyezni, azokból majd láthatjátok, .hogy ez a pércz filléres adományokból gyűlt össze. A koronáinkat már odaadtuk az árváknak, az özvegyeknek, és a rokkantaknak és még nem is- adtunk eleget, még többet kell adnunk, mert most ez a kötelességünk. De van egy másik kötelességünk is, amelynek sem idő, sem tér, sem az események nem szabhatnak határt, amelynek teljesítésében jó magyar embert sem tüz, som viz,'- sem földindulás' és világégés vissza nem tarthat A gondviselés kegyelme minket, magyarokat, szemelt ki arra, hogy áltahiink aa egész világot megajándékozza Petőfi Sándorral. Az ő emlékét ápoíni — ez a mi örök kötelességünk. A Petőfi-Társaság nevében Herczeg Ferenc mondott köszön netet' a Kasművelődési Egyesületnek, Balogh Bertalannak és u közönségnek. Báji Patay Gyuláné' a miskolezi hölgyek •ajándékaképen egy rózsacsokrot nyújtott át a vendég Íróknak, mejy figyelemért Herczeg Ferenc mondott köszönő szavakat. ! Ezután kezdetét vette a felöl- ! vasó ülés, amelyen Ferenozy Zoltán Petőfiről Ábrányi Emii verseket, Pékár Gyuía novellát, Csathó Kálmán novellát, Lam- j pérth Géza verseket s végül Her1 ezog Ferenc aforizmákat olvasott i fel. i A közönség a két órán ét tartó j felolvasás alatt lelkesen éljenezte . ós tapsolta a kivájó irókat. ! Herczeg Ferenc záros zavai az emlékezetes est véget ért. Este 11 órakor à Koronán vacsora volt, amelyen igen sokan A Reggeli Hírlap 1917. május 14-ei száma (részlet) ezt közzé is tette háromrészes írásában. (Címe: Utolsó találkozásom Lévay Józseffel. Hogy emlékezett Petőfire a 90 éves költő.) Ugyancsak a költő miskolci, főleg 1847. évi útjáról tár fel adalékokat a Reggeli Hírlap 1928. évfolyamának egyik szeptemberi számában Tóth Kálmán. (Ő a várostörténész Szendrei Jánosnak volt egyik adat- és anyaggyűjtője, barátja és később hagyatékának gondozója, végrendeletének végrehajtója.) Csorba Zoltán 1994-ben újra kiadott könyvében pontosan adatolva olvassuk, hogy Petőfi háromszor (1844-ben, 1845-ben és 1847-ben) járt Borsodban és Miskolcon. Porkoláb Tibor pedig 1997-ben megjelent könyvében - az emléktáblákkal is megjelölt úton - követi nyomon Petőfi Sándort. Petőfivel halála és rejtélyes eltűnése kapcsán is sokat foglalkoztak. Ebben szerepet játszottak az első világháborúban orosz hadifogságba esett, majd Szibériából hazatért magyar katonák, honvédtisztek. Először 1918-ban a Reggeli Hírlap hasábjain jelent meg olyan írás, amely arról tudósít, hogy „magyar foglyok 48-as honvédekre találtak Oroszországban". Egy évtized múlva Heg)aljai Kiss Géza (1893-1966) lelkész, író, történész elbeszélésekből, hallomásokból szerzett ismereteit osztotta meg az olvasókkal, majd kérdéssel fordult a közvéleményhez. írásának is ez a címe: „Ki tud Petőfi orosz fogságáról. Felhívás a volt miskolci ezredekhez." Aztán újabb évtized elteltével, „pontos információk alapján" tudni vélték Miskolcon, hogy kik és milyen körülmények között temették el a költőt Székelyudvarhelyen. Ezekben az írásokban két közös vonás van. Az egyik a forrásra történő hivatkozás bizonytalansága. Az információt közlő találkozott azzal aki látott, hallott, tett valamit, tehát soha nem jelenik meg az a személy aki átélte volna a
