Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

A valóság, a különböző pártok, érdekcsoportok, érdekszövetségek vonulása a történelmi szobrokhoz és emléktáblákhoz, az ott elhangzott mondatok, emlékezések színesebb volt, összetettebb, bonyolultabb „városképről" adnak hírt. Az Észak-Magyarország arról tudósított, hogy „Ezrek és ezrek gyűltek össze Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előtti térre tegnap délelőtt tíz órára. Itt kezdődött az ünnep azon miskolciaknak, akik elfogadták a városi tanács, a Cserkészek Szövetsége, az egyházak, a Hazafias Népfront, a KISZ, az MSZMP, a Münnich Ferenc Társaság, a szakszervezetek, a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület, az Úttörőszövetség, a Városszépítő Egyesület és a Veres Péter Társaság meghívását". Az ünnepi szónok Kovács László, Miskolc város tanácselnöke volt, aki a következőket mondotta: „. . . Nem baj, ha másként gondolkodunk, de népben és nemzetben gondolkozzunk, hogy gondolataink hasznos társadalmi cselekvésre ösztönözzenek, hogy ne leszámolni, hanem számotvetni és elszámolni akarjunk, mert el kell számolni önmagunknak, el kell számolnunk a népnek, akinek felelősséggel tartozunk. ... A nemzeti színek alatt most felsorakoznak mindazok, akiket nemes érzelmek és gondolatok fűznek március 15-éhez. Szabadság, igazságosság, szolidaritás! - olyan jelszavak, olyan értékkategóriák, amelyeket vállalhat minden magyar, aki hiszi, hogy az idei március 15-e történelmi jelentőségű. Az 1848-ban elemi erővel megfogalmazott vágyak éppen történelmi léptékük miatt ma is élő célok: a haza, a nép, az ország felemelkedése, a demokratizmus szélesítése, az állampolgári, emberi jogok biztosítása ma is égető, napi kérdés." Március 15-e megünneplésének másik „kezdő színhelye" a Kossuth-szobor, illetve az ErzséMennyien voltunk? Nincs gyakorlatunk az ünneplök számának becsié, seben. Az olvasó ezért találkozik tudósításunkban c több ezres, sok ezres, több mint tízezres tömeg említésével. Pontos adataink természetesen nincsenek, senki sem számolta meg a résztvevőket sem itt, sem ott. Értelmetlen is volna az öszszéhasonlítás, a méricskélés, hiszen nincsenek és nem lehetnek ismereteink arról, hogy az alternatív felvonuláson például hányan voltak az érdeklődök, a, kíván, csiskodók, s-hányan tették valóban magukévá a Szemere-szobornál skandált jelszavakat. Az viszont biztos, hogy c Petőfi téren — amint az várható volt - a két irányból érkezők egységes tömeggé olvadtak össze, és soha enynyien nem ünnepelték még itt Miskolcon március 15-ét. Észak-Magyarország, 1989. március 16.