Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

tőségeit esélyeit, irányait elemezte." A másik kü­lönlegessége ennek a napnak az Avasi Gimnázi­umhoz kötődött. Az iskola igazgatónője, Takács Márta miskolci, vidéki gimnáziumok és szakkö­zépiskolák számára kórustalálkozót szervezett. Tizenegy iskola ünnepelte közös énekléssel ez év március 15-ét. „Hatszázötven diák énekelte Ko­dály Nagyszalontai köszöntőjét, majd a kórusok, híres mesterek műveiből válogatott dalokat ad­tak elő." 1989. március 15-e megünneplése - ameny­nyire új erőket hozott felszínre és sejtette a ma­gyar társadalomban mélyreható átalakulásokat kívánó-követelő mozgásokat - új volt, más volt mint a korábbi ünnepségek, megemlékezések. Az eltelt 1988-as évhez képest is alapvető kü­lönbség oka a többpártrendszer valóságos létezé­se, amely a megemlékezés fórumainak, színterei­nek, hangvételének sokszínűségét, másságát (is) jelentette. Közel egy éve megalakult a Fiatal De­mokraták Szövetsége, 1988 szeptemberében po­litikai mozgalommá nyilvánította magát a Ma­gyar Demokrata Fórum, novemberben pedig megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. Az 1989-es év azzal kezdődött, hogy a rádió nagy nyilvánossága előtt először kapott 1956 más „minősítést", ekkor hangzott el először, hogy Magyarországon „népfelkelés" volt, s ugyancsak ennek a hónapnak a nagy politikai „tette" annak megfogalmazása, hogy felelősséggel tartozunk a határokon túl élő magyarság helyzetéért, jövőé­ért is. A megfogalmazás fontosságát csak erősíti, hogy ez kormányzati pozícióból, a párton belőli ellenzék megfogalmazásában hangzott el. (A párton kívüli hasonló megfogalmazások gyöke­rei mélyebbek, időben is jóval korábbra nyúlnak vissza.) Ezek ismeretében természetes, hogy más főcímekkel, több oldalas tudósításokban és több napon át tájékoztat a sajtó a miskolci, a megyei és az országos eseményekről. Ónodvári Miklós rövid írása az Észak­Magyarországban „Akkor ... és most" címmel jelent meg. „Hivatásomnál fogva nemcsak ünne­pelni, dolgozni is mentem az utcára - írja. Mint­hogy Miskolcon »két menetben« folyt a megem­lékezés, alkalmam volt ebbe is, abba is belekós­tolni. Azt is tudjuk, leírtuk: egyezkedések előzték meg az idei, immár állami ünneppé nyilvánított március 15-e megünneplését. Nem sikerült dűlő­re jutni. A Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Párt miskolci szervezetei és a később hozzájuk csatlakozó Szociáldemokrata Párt mégis külön ünnepeltek. Voltaképpen ezt sajnálom! Mert voltaképpen kár lenne tagadni, ez a »külön« fel­vonulás megosztotta a lakosságot. Ha valaki he­likopterről, felülről szemlélte volna a várost, azt látta volna ezekben az órákban: itt is egy tömeg, amott is. Ám tegyük hozzá: tömeget, amely itt is, ott is, nőttön nőtt, nem a »külön«bözőség okának kutatása, hanem az ünneplés legnemesebb szán­déka, a megemlékezésre való alkalom vitte oda. Ez tartotta ott a Petőfi-szobornál ünneplőket, és így hatalmas tömeggé duzzadva, a forradalmi elődöknek való tisztelgéssel fejezték ki hálájukat koszorúkkal, virágokkal. Akkor 141 évvel ezelőtt esett az eső. Tegnap, az ünneplés óráiban Mis­kolcon ragyogóan sütött a nap, és a város talán még sosem volt ilyen szép zászlódíszben. Ami­kor már nem az volt a kérdés, hogy »együtt« vagy »külön«, a térről elvonuló emberek lelke­sedve ismételgették: ez szép nap volt. Büszke vagyok, hogy a krónikása lehettem." - fejeződik be Ónodvári Miklós tudósítása, amely az egész nap, a jelképpé nőtt '48 különleges megünneplé­sét dokumentálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom