Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

Ajánlás

Görgey Artúr. Utóbbi tábornok mellszobra a Herman Ottó Múzeum homlokzatán újra elfoglalta méltó helyét, tehát ismét köztéri alkotásaink között üdvözölhetjük. S a szabadságharc kapcsán ne feledkezzünk meg az idén 100 éve felállított Kossuth-szoborról, vagy az 50 éve tervezett Petőfi szoborról sem. A következő évszám az első világháború borzalmainak végét, a liáború befejeződését, egyben egy államforma, a dualista államberendezkedés végét is jelentette. Miskolc úgy is érintett volt a háborúban, hogy volt úgynevezett házi ezrede amely a háború alatt a környező településekről, megyékből ide sorozott katonák ezreit küldte a frontra. Az ezred súlyos embervesztesége így jórészt a Miskolc-környéki és miskolci lakosok közül került ki. Aztán a Nemzeti Tanácsok működésével, a köztársaság majd népköztársaság kikiáltásával 1918 októbere és 1919 márciusa között új időszak kezdődött Miskolcon is. Az azt követő tanácskormány működésének, politikájának feldolgozása, korrekt történeti megítélése és bemutatása Miskolc esetében is régi kívánság. Azzal, hogy a tanácsköztársaságot, Tisza István miskolci kötődéseit és emlékét, valamint a háborús károkat és a megváltozott nemzeti kapcsolatokat bemutatja a szerző, valóban sok új ismerettel segíti az eligazodást a város története iránt érdeklődőkben. A kötet harmadik fejezete is olyan témát érint, ami sokak számára átélt múlt, mások, s mind többek számára pedig történelem. Mit jelentett a felszabadulás vagy megszállás 1944-ben? Hogyan formál erről véleményt az eseményeket átélő, a politikus, s az a szakember, aki megmaradt, meglévő dokumentumokból, iratokból olvas? Ami eddig csak sejthető volt, most bizonysággá válik, hogy ti. Miskolc lakossága olyan mértékben növekedett és cserélődött ki az 1950es évek elejére, hogy csak minden negyedik ember volt itt született. Ez pedig megliatározza, hogj kinek mit üzen a hely szelleme, hogyan érvényesül a lokálpatriotizmus, hogyan volt, vagy leliet (válhat) valakiből miskolci polgár! A magyar nemzet történetéből már kiiktatódott a tervgazdálkodás, de a három és ötéves tervek több mint félszázadon át befolyásolták, meghatározták az emberek gondolkodását. A kötetből látjuk, hogy a három éves terv jelentései, az emberek kényszer „rálmngolása" a látszatteljesítmény-centrikus világra milyen emberszerűtlen, milyen idegen volt. Az 1988-1989-es, majd 1990-ben kiteljesedő rendszerváltás - még akkor is, ha azóta egy évtized telt el - mindenki számára emberközeli, a közelmúlt nagy eseményei közé sorolható. S az, ami a lényege volt, hogy ekkor lett a 20. században Magyarország államformája harmadszor köztársaság, valójában a magyar nemzet nagy eseményei, sorsfordulói közé tartozik. Még akkor is, ha kevés az idő a „történeti rálátásra", szükséges emlékezetbe idéznünk a közelmúlt eseményeit. Azt mondja a történész: számunkra nagyon fontos a velünk élő történelem ismerete. Valóban az. A kötet nagyobb, terjedelmesebb része a velünk élő történelemről szól. Miskolcról és a miskolciaknak. Minden sorában ott van, ott érezzük a tevékeny, a létrehozó, az alkotó embert. Azzal a meggyőződéssel ajánlom városunk minden polgára számára ezt a közelmúltig „kalandozó", nagyon sok új információt nyújtó izgalmas kötetet, hogy ne csak múltunk feltárása iránti elkötelezettségünk legyen erős, hanem az a vágyunk és igényünk, amely múltunk mind teljesebb megismerésére irányul. KO Miskolc Megyei Jogú Város MAS rtniestere