Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

Bevezető

Bevezető 1994-ben jelent meg a „Miskolc írásban és képekben" című kötet, amelynek nem titkolt szándéka volt a korabeli fényképek, reklámok, újságcikkek, s természetesen, a vonatkozó múzeumi, levéltári forrásanyag felhasználásával népszerű, közérthető várostörténetet írni. Akkor még csak terv volt a Miskolc monográfia, amelynek első kötete 1996-ban, a millecentenárium évében megjelent. így most már kiegészíti egymást a tudományos kutatások folytatására alkalmas, sokszerzős városmonográfia, és a várostörténetnek egy könnyedebb stílusú, látványosabb feldolgozása. 1994-ben még nem lehetett tudni, lesz-e igény egy ilyen jellegű kiadványra, s ezért sorozatszám nélkül jelent meg. A kötetnek minden bizonnyal azért, mert a város legszebb középületeinek bemutatását állította középpontba - nagyon jó volt a fogadtatása, s mint önálló kiadvány is megállta a helyét. Két kiadása azóta elfogyott, s reményeink szerint még ebben az évben megfog jelenni a részben bővített harmadik kiadás. A második kötet 1995-ben egy olyan elképzelésre épült, amelynek több évig volt „létjogosultsága". Első nagy egységében a város kiemelkedő embereinek, alkotóinak a bemutatását tűzte célul, a második egység egy-egy városrész vagy történeti ipartelep bemutatására vállalkozott, a harmadik a főutca és az ebből kiágazó történeti mellékutcák házait kívánta „emberközelbe" hozni. Ennek az elképzelésnek megfelelően a második kötet Miskolc polgármestereit mutatta be a 19. század hetvenes éveitől a tanácsrendszer megalakulásáig, 1950-ig. A városnak 13 „polgármesteri" ciklusa volt, s volt egy személy, Szentpáli István, akit kétszer is megválasztottak Miskolc első számú emberévé. Velük nemcsak a városfejlődés egy különlegesen fontos és eseménydús időszakát sikerült visszaidézni, hanem olyan emberekét is, akiknek ma már utcanév állít ismét emléket. Ez a kötet megismertette az olvasót a Zsolcai kapu egykor volt és még ma is meglévő ipari vállalkozásaival. Van közöttük olyan, amelyet ma már csak levéltári anyaga idéz (az egykor nagyhírű hintó-gyár, vagy a majolika gyár, de eltűntek a gépgyárak is, a só, liszt és paprika raktárakkal), de vannak olyanok, amelyek megújulva most is meghatározó építészeti egységei, vagy nélkülözhetetlen funkciót ellátó vállalatai e térségnek (így a gázgyár, a malom, vagy a városi árucsere szíve, a Búza tér, csarnokával és terebélyesedő piachelyével együtt.) Ebben a kötetben a főutca páros- és páratlan oldalának polgár és üzletházai tűntek fel, szám szerint 20 olyan épület, amely történetével és egykori építtetőjével vagy tulajdonosával kitörölhetetlen részévé vált a várostörténetnek. A sorozat 1996-ban megjelent harmadik kötete - ennek az elgondolásnak megfelelően - a város díszpolgárait mutatta be. Miskolc 1886-ban avatott először díszpolgárt Kossuth Lajos személyében. A millecentenáriumig eltelt 110 év alatt 42 polgárát ismerte el ilyen címadományozással a város. A „díszpolgárság intézményének" különlegessége, hogy 1996-ban a város nem kívánt élni az adományozás lehetőségével, 1997-ben viszont két díszpolgárt avatott. Az évfordulóra tekintettel a kötet második nagy fejezete visszaidézte a honfoglalás 1000. évfordulójának megünneplését, s dokumentálni lehetett azt, hogy Miskolc milyen rendezvényekkel, alkotásokkal és kiadványokkal készült az 1100. év méltó megünneplésére. Minden bizonnyal az 1896-os év volt az, amely nemcsak rendezvények sokaságával, hanem számos kiemelkedő építészeti alkotással is maradandó emléket állított a honfoglalás évfordulójának. Miskolcról egy időben az a hír járta, hogy a gyógyszertárak városa. A gyógyszerészkedés valóban visszavezethető írásos feljegyzéseinkben a 18. század második felébe, s legkorábbi alapításúi gyógyszertárunk története s 1762-ben indul. A könyv megjelentetésekor 12 patinás „gyógyír intézménye" volt a városnak. Természetesen azóta a kép változott, hiszen a kiadvány készítésekor a patika-privatizáció még gyakorta