Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)

vetendő példákat igaz, talán először az átmenet átmentésére? 1. Mindenekelőtt fel kell számolni a végrehajtás monopóliumát; 2. Ezzel együtt fel kell számolni az információbirtoklás és információáramoltatás monopóliumát; 3. Meg kel szüntetni a politizálás eszközeinek négy évtizedes párt-államosítását!" Mindkét írás arra irányul, hogy a politika szférájában olyan változás történjen, amelynek lényegi összetevő ereje a humánum és a szabadság, illetve arra, hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenetet meg kell, és hogy hogyan kell megoldani. A viszonyok tisztázatlansága valóban érzékelhető volt, volt egy ún. „fent" és volt egy ún. „lent". 1989. április 12-én az MSZMP Központi Bizottsága átalakította a Politikai Bizottságot. A régió hangulata szerint „párttagjaink azóta sem tudják, miért éppen most, miért éppen így kellett változtatni; miért mentek négyen és miért éppen ők; s miért kerültek be ketten, s miért éppen azok, akik? Éppüy talányos, hogy miért éppen most, és miért - ismét - ilyen otromba módon döntött a KEB (ti.: Központi Ellenőrző Bizottság) a Bihari (Mihály)-Bíró (Sándor)-Király (ZoltánLengyel (Zoltán) négyes visszavételéről?" Majd az összegezés záró mondata következik: „Keserűséggel, bizonytalansággal telítettség jellemezte áprilisban Miskolc város lakóit". Az MSZMP 1989 májusában pártértekezletet tartott, ahol folytatódtak a radikális személyi változások. A 13 tagú Politikai Bizottságtól 8 főt, a 105 tagú Központi Bizottságból pedig 39 főt nem választottak újra. A történeti megítélés szerint „jelentős hatással volt a demokratikus átmenetre az MSZMP májusi pártértekezlete. A pártértekezletet lényegileg a Kádár János köré szerveződött konzervatív rendpárt (...) és az új rendpárt tagjai (...) készítették elő. Az előkészítő tárgyalásokon a radikáló reformerek (...) nem vettek részt, ők a megegyezések, az alkudozások tárgyai voltak, s nem az alanyai." Ezen a pártértekezleten lett Kádár János pártelnök, Grósz Károly pedig főtitkár. 1989. június 13-án megalakult a NEKA, vagyis a Nemzeti Kerekasztal, amely új lökést adott a demokratikus átalakulásnak. A NEKA az Ellenzéki Kerekasztal képviselőitől, az MSZMP képviselőiből, illetve a társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselőiből tevődött össze. (Az Ellenzéki Kerekasztal a FIDESZ, az FKGP, a KDNP, az MDF, a Magyar Néppárt, az MSZDP, az SZDSZ valamint a Bajcsy-Zsilinszky E. Baráti Társaság képviselőit tömörítette, s tagjaik között képviseltette magát a Független Szakszervezetek Demokratikus ligája is, mint megfigyelő. A társadalmi szervezeteket és mozgalmakat ekkor a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselői alkották.) Első megállapodásukban a következő olvasható: „A nemzet sorsa az alkotmányosság követelményeinek tiszteletben tartásával, az erőszak határozott elutasításával fordulhat jóvá. Közös érdek, hogy a társadalmi konfliktusokat az európai politikai kultúra általánosan elfogadott normái szerint, közmegegyezéssel oldjuk meg." Ennek elfogadása és deklarálása után kezdődtek meg június 13-án az érdemi tárgyalások, s eredményezték azt, amit a demokratikus átalakulás „magyar útjá"-nak neveznek . A fővárosban folyó tárgyalásoknak megvoltak a megfelelő megyei és városi vetületei, tehát az ún. Nemzeti Kerekasztal helyi résztvevői