Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)

kítja (alakította) az ítéletét az eseményekről. (A dokumentumok, amelyekből igyekszem összeállítani 1988-1989 „hangulati képét", készítésük idején sem voltak titkosak. A személyiségi jogvédelemre tekintettel azonban neveket nem említek, de kivételt képeznek a nyomdai úton előállított a különféle kiadványokban publikált anyagok.) 1988 őszén, amikor a felmérés elkezdődött, már megtörtént az MSZMP nem az az országos értekezlete, amely a párt elnökévé Kádár Jánost, főtitkárává pedig Grósz Károlyt választotta, aki korábban a B.-A.-Z. Megyei Pártbizottság első titkára volt. A Lakitelken tervezett találkozóról is hallani lehetett. Az érintettek és a szervezők akkor már tudták, hogy arra 1988. szeptember 3-án fog sor kerülni, s itt a korábbi ellenzéki mozgalom független társadalmi szervezetté alakulva felveszi a Magyar Demokrata Fórum nevet. Tehát a két sorsfordító értekezlet közötti időben vagyunk, amikor a megyei pártbizottság közvéleménykutatást tartott és összegyűjtötte az elhangzott javaslatokat. Az összesítés (mintegy 60 oldalas dokumentum-együttes) háromnegyed része a magyar gazdaságirányítás körülményességére, az akkor még teljes körű foglalkoztatás politikai vetületeire vonatkozott. Konkrétan: gazdasági stablizációt, az érdemi munka kellő elismerését, más esetben a leépítést, létszámcsökkenést, a munkafegyelem erősítését kérték. (Néhány hónap múlva, 1989. január 1-től már be kellett vezetni a munkanélküli segélyt. Az esemény nemcsak a hétköznapi életben váltott ki döbbenetes hatást, hanem a történetírásban is korszakhatár lett, hiszen ezt a tényt a „rendszerváltó évek" egyik fontos dátumaként, eseményeként jegyezték fel.) Az elhangzott vélemények egynegyed része a politikai hatalom gyakorlására, a politikai irányításra, s a párt szerepének megítélésére vonatkozott. Az anyag készítői megjegyezték, hogy a vélemények „burkoltan rendszerellenséget fejeztek ki". Ezek mellett a társadalompolitikai és szociálpolitikai gondokat nem tartották számottevőnek. Miben volt érzékelhető a rendszerellenesség? A párt adminisztratív jellegű lett, elbürokratizálódott, a párt nem látja át a történéseket, nem ura a helyzetnek, a „balos" kritizálás egyértelműen elvárta a párt vezető szerepének határozott megerősítését. A „reform nézeteket vallók" határozottan érvényre jutottak, hogy szélesíteni kell a pohtikai nyilvánosságot, nemcsak beszélni szükséges, hanem meg is kell valósítani a politikai pluralizmust. Nem érvényesül megfelelően a demokrácia, szükséges olyan társadalmi „nyitás", amely a nemzeti közmegegyezést eredményezi. A szakszervezeteknek nem látszat, hanem valóságos függetlenséget kell biztosítani. S ekkor még így szólt a megfogalmazás: „jogot kell kapnia a szabad kezdeményezéseknek, az alternatív mozgalmaknak." A véleményekből az derül ki, hogy a reform-párti értelmezés szélesebb körű és társadalmilag nyitottabb volt, a balos mentalitás a párt szerepének erősítését igényelve valamelyest nagyobb számarányt képviselt. Azok voltak a legkevesebben, akik a fennálló politikai kurzussal azonosultak, de úgy, hogy kívánták a gazdaságirányításban a párt befolyásoló szerepének csökkentését, megfogalmazták, hogy a párt mozgalom legyen és ne hatalmi tényező. Ez csak akkor érhető el, ha változtat munkája jellegén és stílusán, s szabad utat biztosít a véleménycserének, a szabad véleményformálást nem korlátozza. Tehát 1988 őszén - ha a felmérés eredményeit elfogadjuk -, a párt szerepét a megkérdezettek 34%-a negatívan értékelte, 33%-a balosabbá tette volna, 25%-a egyértelműen reform és