Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)
nyitás párti volt, s mindössze 8%-ra volt tehető azoknak az aránya, akik pozitív változtatásokkal elfogadták az MSZMP-t. Ez a „párt-hangulat" 1989. április végére lényegesen megváltozott. A politikai érdeklődésről és a politikai hangulatról az elemzők a következőket rögzítették: „Párttagságunk hangulata áprilisban a korábbiaknál egyértelműen feszültté vált. A legmeghatározott hangulatalakító tényező a párt jelenlegi belső állapota, a párttagok döntő többsége elégedetlen a vezető testületek és tisztségviselők munkájával; változatlanul uralkodik az az álláspont, hogy a vezetésben hatalmi harc folyik, széthúzás van (de ez csak szólamok és nem a tettek csatája!); az egység hangoztatása közben a párt szétzilálódik; ezek után még a „jobbik" eset, ha csak pártszakadás és nem a teljes széthullás következik be. Információforrásaink többsége tanácstalanságot, bizonytalanságot jelez a pártmunka minden szintjéről; nincs szervezeti szabályzat, már nincsenek jogok és kötelességek, mindenki azt és úgy tesz, amit és ahogy akar - s a többség semmit sem tesz, várja, hogy valahol dőljön már el végre a sorsa. Akinek nincs türelme, az kilép. A párttagok nagyrésze nyíltan bevallja, hogy nem tud mit kezdeni a határozatokkal, állásfoglalásokkal, értetlenül szemléli, hogy az eddig bűnnek számító frakciózás most reformkörré nyilvánítva még támogatást is élvez, és úgy érzi, minden ami történik, csak azért van, hogy elfedje előtte a valóságot: a tehetetlenséget." Két nagyon fontos megállapítása van a jelentésnek. Az egyik, amelyik szinte láttatni akarja, hogy a párttagság a „pártszakadásra", vagy a „párt széthullására" már felkészült. A másik, amelyik megfogalmazza, hogy a korábbi „frakciózás" most támogatást élvező reformerővé vált a párton belül. Ezeknek a reformerőknek az első nyilvános „színrelépésére" 1989. április 21-én került sor az akkori Nehézipari Műszaki Egyetemen. Mindez akkor történt, amikor „1989 tavaszától kezdve a monokratikus (ti. egyeduralmi) magyar politikai rendszer kétpólusú hatalmi rendszerré alakult át. Az állampárt hatalmi centrumával szemben megszervezett politikai erőként létezett és működött az Ellenzéki Kerekasztal, amely tárgyalásokra kényszerítette az állampártot." (Az Ellenzéki Kerekasztal március 23-án alakult meg.) Tehát létezik egy ellenzéki pólus, amikor az állampárt hivatalosan és nyilvánosan is osztódni kezdett, kétpólusúvá vált központi irányításában és területi szerveiben is. Ilyen körülmények között került sor a reformkör egyetemi „színrelépésére". A kapcsolatos várakozásokat a Megyeháza című lap 1989/4. számából idézem: „Reformkorban élünk. Napról napra újabb szervezetek alakulnak. Szervezi magát a társadalom. Alternatívak az MSZMP-n kívüli és reformkörök az MSZMP-n belül. Budapest, Szeged, Debrecen és más városok után a megalakulás szándékával felhívást tett közzé az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei I. sz. Reformköre. Április 21-én a Nehézipari Műszaki Egyetemen mintegy kétszáz érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassa az akkor még nyolctagú döntően egyetemi oktatókból, pedagógusokból álló - reformkör szerveződésének célját, megismerje az általuk képviselt platformot. Az I. sz. Reformkör célja, mint elhangzott, hogy erősítse az MSZMP-ben kialakult reformtörekvéseket, elméleti vitákat szervezzen, és egyes döntésekre azonnal reagáljon. A politikai eszközök között megkülönböztetett helyet kap a nyilvánosság. A Reformkör a horizontális szerveződés síkján marad, nincs vezetőség, tagdíj, tagkönyv. ... A hoz-