Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

dúlni. Természetesen a kamara közös bizottsága már másnap ülést tartott, s Wittich Andor titkárt (főtitkárt) küldték, aki két nap múlva küldi a következő táviratot: „Nemzeti Tanácsba kiküldettem. Eddig vonatot nem kaptam, s idejében való felutazásom előreláthatólag lehetetlen. Kérlek intézkedj szükség esetén Száraival egyetértőleg helyettesítésemről. A köztársasági államforma lelkes híve vagyok, s tegnap erre szavaztam a Nemzeti Tanács miskolczi végrehajtó bizottságában. Egyébként megújhodásunk haladó szellemében hozandó minden határozathoz hozzájárulok, s lelkesen köszöntöm Újmagyarország vezértanácsát. Wittich Andor a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara kiküldöttje, a Nemzeti Tanács miskolci Végrehajtó Bizottságának tagja." Wittich Andor azért nem tudott elutazni, mert a volt orosz frontról folyamatosan érkeztek a katonavonatok, s ha a szükség úgy kívánta, erőszakkal is megakadályozták, hogy a civil lakosság is felszállhasson a szerelvényre. Erről értesülünk a Reggeli Hírlap 1918. november 16-ai számából, ugyanis nemcsak a Kamara képviselője, hanem mások sem tudtak utazni. „Ösmeretes, hogy a magyar köztársaság proklamálása holnap, szombaton délelőtt 11 órakor fog végbe menni Budapesten, az országházban. A Nemzeti Tanács budapesti intéző bizottsága Miskolczról meghívta az ünnepélyes aktusra való részvételre Reisinger Ferencet, Szeder Ferencet, Koller Ferencet és Frank Adolfot. Meghívta továbbá a miskolczi kereskedelmi és iparkamarát is, hogy egy taggal képviseltesse magát a proklamáció kimondásánál. A kamara Wittich Andor titkárt delegálta az ünnepélyes aktusra, aki azonban a lehetetlen utazási viszonyok miatt nem utazott el, hanem távirati úton jelentette be, hogy szavazatával támogatja a holnap meghozandó proklamációt. Koller Ferenc és Frank Adolf pedig már benne ültek délután fél 4 órakor a Kassa-budapesti személyvonatban, hogy Budapestre menjenek, amikor beérkezett egy Ukrajnából jövő katonavonat hétszáz kiéhezett félholtra fáradt magyar katonával, akik a Budapest felé induló vonatra átszálltak, minden helyet lefoglaltak és nem engedték meg a polgári utasok elutazását. A két kiküldött is csak az ablakon keresztül tudott visszajutni a perronra, a folyosó annyira megtelt a két hét óta útra kelt és most is össze zsúfolva utazó katonákkal, akiknek kérését különben teljesen indokoltnak találták. Reisinger Ferenc éppen Budapesten tartózkodik, azért őt táviratilag értesítették, hogy névre szóló meghívást kapott, tehát legalább ő jelenjen meg az ünnepélyes aktusnál a Miskolczi Nemzeti Tanács képviseletében." 1930-ban, amikor a Kereskedelmi és Iparkamara fél évszázados évfordulóját ünnepelte, a Kamara főtitkára az 1919-es eseményekre már másként emlékezett vissza. Azaz más volt a véleménye a polgári demokratikus forradalomról és a köztársaságról, mint a proletárdiktatúráról és tanácsköztársaságról. 1919 márciusában „a kamara székházába költözött az ún. kerületi termelési bizottság, szuronyos őreivel a munkástanács. Kerületünkből nem egy iparos, kereskedő túsz lett, megszűnt a normális gazdasági élet a szociális termelés kaotikus viszonyai között. . . Elhatároztatott a kamarák likvidációja, mely szerencsére soha nem került végrehajtásra (ti. a tanácsköztársaság idején D. I.). A kamarai élet teljes szünetelése következett be. Ugyanolyan válságos helyzetet hozott 1919 májusában előbb a cseh, majd augusztus-novemberben a román csapatok megszállása, s a forradalmak megszokott kísérőzenéje mellé a puskaropogásba ágyúdörgés is vegyült. Kamarakerületünk a vörös-cseh-ro-