Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

A levéltári dokumentumokról és a megjelent forrásokról A szabadságharc miskolci és megyei eseményeinek, a földrajzi értelemben vett tágabb terület történéseinek korabeli dokumentumai, legfontosabb irategyüttesei, forrásai a megyei levéltárban külön gyűjtemény-egységeket, ún. fondókat képeznek. A miskolci eseményeket Miskolc város tanácsának iratai, ezen belül a tanácsülési jegyzőkönyvek és a tanácsi iratok, valamint Miskolc város főbírájának iratai őrzik. Mivel Miskolc 1848-ig földesúri mezőváros, 1848-1886 között mezőváros volt, megyei fennhatóság alá tartozva, iratai a vármegyei dokumentumok között is fellelhetők. Mindaz, ami a szabadságharc idején Borsod megyében, a megye egyes településein történt, az Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki irataiban, ezen belül is elsősorban a közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvekben kutathatók. Külön egységet képeznek Borsod vármegye kormánybiztosának iratai, valamint Borsod vármegye bizottmányának és középponti választmányának iratai, ezen belül is azok a jegyzőkönyvek, amelyek 1848-1949-ben készültek. Borsod vármegyét az 1847-1848-as országgyűlésen Szemere Bertalan és Bük Zsigmond képviselte. A követválasztó közgyűlés, a követutasítások összeállítása még 1847-ben történt, s Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai, ezen belül a közgyűlési iratok között lelhetők fel. E dokumentumok elsősorban kor- és közhangulatot tükröznek, rögzítik a szabadságharc kitörése előtti megyei állapotot, egy-egy feladat megoldására tett javaslatokat, elképzeléseket. A megyei követek végjelentése 1848. április 12-én készült, s ez már Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki iratai között tanulmányozható. A fentiek tehát a legfontosabb forráscsoportok, amelyeket az eltelt évtizedekben kutatók sokasága olvasott és jegyzetelt, de ennek ellenére mindmáig szolgálnak az iratok új ismeretekkel, alkalmasak új összefüggések feltárására. Ezek a források jelennek meg Szendrei János várostörténeti monográfiájának IV. kötetében, s rajta keresztül, vagy őt idézve, azóta, tehát 1911-től megjelent számos tanulmányban, feldolgozásban. A forradalom és szabadságharc hiteles történetének megírásához nélkülözhetetlen forrásértékű anyagot szolgáltatnak a korabeli naplók, jegyzetek, majd visszaemlékezések. Főleg a 19. században volt nagy divatja a naplóírásnak. Európát járó diákok, joggyakornokok, vagy vándorló mesterlegények, iparosok éppúgy vezették, rögzítették naplóikba a velük, körülöttük történt eseményeket, mint a városból csak ritkán kimozduló polgárok, vagy éppen a katonaidejüket töltő, s viszontagságaikat az utókorra hagyó, írni tudó paraszt-, polgárfiatalok. Nem ritka, hogy egyik-másik, irodalmi stílusban író tisztviselő halála előtt néhány nappal tette le a tollat, s előbb írásban, aztán valóságosan is - a várható eseményre felkészülve - zárta le élete történetét. A város történetének egyik jeles naplóírója Szűcs Sámuel, aki 1819-1889 között élt, s 1835-