Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

ezer Gyula alispán hosszú ideig volt a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület elnöke - írja -, és mint ilyen nagy tevékenységet fejtett ki a vármegyei mezőgazdasági érdekek fejlesztése körül. Mindemellett azonban Melczer Gyula alispánságának utolsó éveiben a vármegye közéletében erős és szenvedélyes társadalmi mozzanat volt tapasztalható. Két gladiátor harcza szemben egymással szóval és írással, ha kellett karddal. Dr. Miklós Gyula a borsodmegyei edelényi választókerület akkori országgyűlési képviselője és Melczer Gyula Borsod vármegye alispánja között éles harcz fejlődött ki úgy a megye gyűlésen, mint a társadalmi életben. Mindketten a megyének elsőrangú szereplői voltak Dr. Miklós Gyula nagy Tisza Kálmán-párti, Melczer Gyula gróf Apponyi Albert-párti volt és a czél úgy látszott az vala, hogy mint valamikor a Montecoi és Capuletti között ki vegye át Borsodvármegye közéletének vezetését. Ezen ellentét a vármegye két kiváló tagja között sok összetűzésre adott alkalmat Borsodvármegye törvényhatósági közgyűlésén és a harc vége az lett, hogy Melczer Gyula neheztelvén a megyei közgyűlés egy részének részben megváltozott viselkedését 1894. december 31-én megszűnt Borsodvármegye alispánja lenni." Helyét így vette át egy év időre Lévay József, s amikor sor került a főispáni beiktatásra emlékezve az előzményekre, a volt alispán nem vett részt volt riválisa, ekkortól közvetlen hivatali főnöke beiktatásán. Miklós Gyula gondolkodásmódja és eszmerendszere is összefoglalható abban a bővített mondatban, amelynek tartalmát viszonylag rövid főispánsága alatt igyekezett megvalósítani. Eszerint: „És ha sikerülni fog a reformok egész sorozatának összefüggését és láncz szemeit magyar nemzeti sajátosságainknak mindenben megfelelően és magyar zománcczal kikovácsolni, ha sikerülni fog az állami és helyi közigazgatási teendőket szigorúan elkülöníteni és az államakarat érvényesülését fent, lent és mindenütt biztosítani, valamint a felügyeleti jogkört hatályossá tenni, továbbá ha sikerülni fog a vármegyéket minden igénynek megfelelően kikerekíteni és a közszabadság biztosítékait, valamint az önkormányzat hatáskörét a magyar társadalom erőinek figyelembe vételével szervezni, s a közvéleményt meggyőzni arról, hogy az önkormányzat lényege nem a tisztviselők választásában, hanem a hatáskör önállóságában és a közreműködés szabadságában rejlik, ha sikerülni fog száműzni a politikai tényezők nagy részének kebeléből a régi liberalizmusnak azt a tévedését, mintha a hatalom gyöngítése a szabadság megszilárdítását jelentené, és végre, ha sikerülni fog felnevelni az embereket és megszerezni az eszközöket arra, hogy a jog és a kötelesség megosztását az egész vonalon következetesen keresztül vinni és életbe léptetni is lehessen: akkor tisztelt közgyűlés szerény nézetem szerint megtettünk minden lehetőt arra nézve, hogy az egész szervezet alakjában éppen úgy mint lényegében életképes és működésében czélt biztosító legyen." így hangzott a 19. század utolsó évtizedének szabadelvúsége a megyei főispán megfogalmazásában. Úgy töltötte be funkcióját, hogy a megye ugyan a millenniumi ünnepségekre készült, s készült a nagy fővárosi bemutatkozásra. A megye díszbandériumát azonban már nem ő, hanem az új főispán, báró Vay Elemér vezette. Érdekes, hogy dr. Miklós Gyula „kikopott" a megyei közéletből, sem edelényi választókörzetében, sem korabeli megyei kiadványokban nem sikerült nyomára bukkanni. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 478. kgy/1894. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 484. kgy/1894.