Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

Vay Elemér (1855-1931) Báró Vay Elemér kétszer töltötte be a megyei főispáni posztot. Első alkalommal a millennium évében kezdte megbízatását, s a szabadelvű gondolatok képviselőjeként a párt bukásáig maradt a főispáni székben. (1896. április 16-tól 1905. szeptember 12-ig.) A kormánypolitika képviselőjeként, Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöksége alatt, 1910. február 22-től 1912. november 7-ig állt másodszor a megye élén. A két időszak politikája, mentalitása és gondolkodása között nemcsak a két hivatali státusz közötti fél évtized jelentette a különbséget a Vay család utolsó nagy képviselője, közszereplője számára. A pártok és programok úgy alakultak, illetve szerveződtek a megyeközpontban, mint általában az országban. A kiegyezést követően a Deák-pártnak éppúgy megvannak a képviselői, mint a Tisza Kálmán nevével fémjelzett balközépnek. A Madarász József vezetésével szerveződő és működő Országos 48-as Párt képviselői hasonlóan ott vannak Miskolc és Borsod megye irányító testületében. A balközép (Tisza pártja) és a Deák-párt képviselőiből 1875-ben jött létre a Szabadelvű Párt, még három év múlva a Szilágyi Dezső és Apponyi Albert nevével fémjelzett másik pólus, az Egyesült Ellenzék. A kormánypárt és ellenzék konfliktusa Miskolcon a főispán Miklós Gyula és az alispán Melczer Gyula között 1894-ben az alispán távozásával oldódott fel. Az őt felváltó Tarnay Gyula Miskolc polgármesteréhez Soltész Nagy Kálmánhoz hasonlóan a Sza/-ált dé&twx <$oe*4iôti#i jte?)t*&i< 4m Ji^r ^^^^ £ Főispáni meghívó a díszközgyűlésre, 1896.