Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

ságát és függetlenségét tiszteletben fogja tartani, s mindent elkövet azért, hogy a város polgármesterével egyetértésben tudjanak dolgozni. (Hivatali idejének jelentősebb részét Halmay Béla, rövidebb szakaszát Fekete Bertalan polgármesterrel dolgozta végig.) Egyetértést hirdetett a felekezetek között, de ebben sem volt egyedül, hiszen ez szerves része volt minden főispán beiktatásának (1938-ig, az első zsidótörvény beterjesztéséig a felekezeti béke ígérete nagyjából betartható is volt.) A munkáskérdés és a munkanélküliség megoldása, illetve megszüntetése érdekében számottevő eredményt ő sem tudott felmutatni hivatali ideje alatt. Az 1936., de az 1937-es év is szinte eseménytelenül szállt el a főispán felett, a helyi sajtó arról tudósít, hogy egy-egy kulturális összejövetelen jelent meg, s ilyen alkalmakkor is legfeljebb a megnyitó elmondása erejéig (pl. május 2-a, a Liszt emlékév, illetve Liszt hangverseny megnyitása a Zenepalotában). 1938 aztán nemcsak a zsidótörvények elfogadását (első zsidótörvény beterjesztése), hanem annak vitáját (második zsidótörvény parlamenti vitája 1938. december 1939. május között) is jelentette a pártok, különböző testületek, szervezetek és a közvélemény érdeklődésétől, széles spalettán mozgó állásfoglalásától kísérve. 1938. november 2-án megszületett az első bécsi döntés, amely a Felvidék egy részének visszacsatolását jelentette. A döntést hetekkel megelőzően a Revíziós Liga miskolci szervezete gyűlést szervezett, amelyen követelte a Felvidék minden nemzetisége számára az önrendelkezés biztosítását, a trianoni döntés megszüntetését, a történeti országhatárok visszaállítását. Lukács Béla üyen előzmények után október 4-re összehívta a város minden rendű és rangú tisztviselő karát, s tájékoztatást adott a külpolitikai tárgyalások, események alakulásáról, a várható fejleményekről. A tájékoztató egybeesett a felvidéki menekültek érkezésével, akiket a népkerti Vigadóban és a menekültek otthonában helyeztek el. Ez is része volt annak a mozgalomnak, amely „magyar a magyarért" elnevezéssel október végére országossá terebélyesedett. 1938. november 11-én történt a kassai bevonulás, a néhány nappal ezt követően, november 15-én a városi törvényhatósági bizottság foglalkozott az eseménnyel, illetve annak megörökítésével. (Olyan elhatározás született, hogy az eseményt Miskolcon elhelyezendő márványtábla örökítse meg. Arról azonban nincsen ismeretem, hogy ez a tábla elkészült, s hogy esetleg valamelyik középület falán egykor megjelent.) A közgyűlést pontosan egy hónappal követően újabb főispán változásnak lehettek tanúi a miskolciak. Lukács Bélát földművelési államtitkárrá nevezték ki, s december 27-én rendkívüli közgyűlésen búcsúzott a várostól. Ezt két nappal követte az új főispán beiktatása, aki immáron harmadszor Lichtenstein László lett. IRODALOM Sz. n. Lukács Béla Miskolc főispánja. Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1935. október 30. Sz. n. November 17-én választ az ónodi kerület (Lichtenstein László lesz Lukács Béla helyett az új országgyűlési képviselő) Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1935. november 3. Sz. n. Installált a város . . . (Tudósítás a beiktatásról) Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1935. november 13. Thurzó Nagy László: Miskolci lexikon. A város krónikája 1938. XXIV. kötet. Miskolc, 1973. (kézirat) FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 165. kgy/1935. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 166. kgy/1935. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 169. kgy/1935.