Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)
FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"
MEGHALT TARNAY GYULA DR. 1 A VÁRMEGYE A MAGA HALOTTJÁNAK TEKINTI EGYKORI FŐ- ÉS ALISPÁNJÁT AZ ŐSI MEGYEI SZÉKHÁZ UDVARÁRÓL SZOMBAT DÉLUTÁN FÉL 5 ÓRAKOR TEMETIK A KÖZÉLET NAGY HALOTTJÁT Miskolc, anxgusztus 29. Megfogyatkozott eggyel az igazi nagyomberok eúa, Kidőlt egy töliry, a -legszebbek, a leghatalmasahbuk közül. Megszűnt élni ('«y hatalmas emberi- organizmus. Csü-' törtökre vinradó éjszaka két órakor utolsót dobbant egy erő* ember viharokat Stereszlrül Ált szive: 74 éves korányin kétlién/ipos betegeskedése után meghalt Tarnay • Gyula dr. - • ; udvari tanácsos, fel- ' ' ' jV söIkízí tag, Borsodvármegyének három • . cikluson, át volt or. szágosnevü alispánja, . • . ; a. forradalmak utáni időkben kormánybiz- ~* to.wt. az egyesített, Borsod-Gömörvárme- ' gye törvényhatósága' ' .. nak örökös tagja. Icereshedehni és ipari . r ViUUdatok, pénzi.nté- • j" zctok igazgatósági tagja, hatalmas gazdasági, karitativ és kultúráld s intézmények alarpitója. egész sor magas kitüntetés és elismerés tulajdonosa, aki az évtizedek során az elhivatott, a nagyfclkészültségü vezér szerevét vitte, szűkebb hozójában: Borsodh^ármegyében és emellett megérdemelt figyelmet és érdeklődést keltett és tartott maga iránt szivének utolsó dobbanásáig orsz<ígos viszonylatban is. \ C-sü törtökre "virradó éjszaka kőt órakor 1 utolsót dobbant Tarnojj Gyula dr. életének fáklyája, -az éjt óráiban néma döbbenete, orvosainak feszült 'figyelése mellett örökre lezáródott két okos szeme és vele együtt egy darab régi magyar Világ « maga nemes hagyományaival, iöiwényszeretetével és tönvénytlsztoletévtel. A sziv kihűlésével, az agysejtek működésének végeztével, nz idegek Ttnniká.iánalk megsminesevel, a szem látásának elmúlásá/vaíl ogy•idíjiileg «Ucö1t«:7/:i4t a thbbi vcwr hoz, mint egyik ápolója Nagy. magyarország legboldogabb idejének: a megtisztult magyar liberalizmust és demokráciiít kitermelő, felekezeti s osztálylcülönbséget néni ismerő korszaknak, amelynek izmos, támasztó^oszlopa volt Tarnay Gyula dr. Mint elmúlt évtizedek nemes hagyományainak órtállója járt közöttünk és mint százados tölgy emelkedett ki 'a nyüy-sgő, zsongé poziotohareot folytató, tülekedő, .könyöklő ombersoikaAágból. anuaik, hogy r- a köznek halottja van. Az ösd vármegyeház ormán is fekete lobogót lengőt az augusztusrvégi szellő. Gyászol a vármegye és. vole együtt az egész törvényhatóság. Osztozik a fájdalom nagy.ségában és a veszteség súlyában Múskolo a társtörvényhatóság, amely egymunkab írásával, produktiv energia jávai mintegy (motorikus erő állandóan és szüntetett). permamaneül (dolgozott é» az " alkotásoksorával, gazdagította a • vármegyét ; és vele együtt a nemzet vagyonát. Nélküle semmi eem történt a vármegyeházán ós a törvényhatóság •" ban, dn nem is történhetett, ö ter-J molte ki a gond diátokat, az ötlete-' (kot, az eszméket éa maga hajtotta végre azokat, mert Tarnay Gyula dr. gyakorlati ember volt a legjavából. -, Tarnay Gyula — a háború alatt 1 ! koron része volt a vármegyének, test a testéből és az egész testnek ura és parancsolója: T<rrnau Gyula dr. volt. alti 74 esztendőnek a tapasztalataival és nom a terhével itt hagyta a harook meséjét és átvándorolt az örök béke hónába Nekrológ kerotél>en mindent Clmondani íóla osak nagy kontúrokban lehet Hiszem attól a •pillanattól kezdve, ih-ogy • -<me*i»wü lotet* — Îfi.ï. 1 » juliu* BO-tól — szédítően w «//.»/ '« at, /.929 augusztus 2H-ik napja éjszakájának két órájáig. Tamila«, folytonos önképzés, küzilelmek, viharzó csaták azt az utat, amely mindig nirileqyenesen felfelé iveit. Az a 74 eszteindő. amely tsri'i július ílO-tó] 1929 augusztus 2«./inak éjszakájáig vezet, nem mutat egyetlen törést, vagy meghajlúst sem. Nyílegyenesen. ' szinte sorsszerű en felfelé és mindig felfelé irvelt, addig a piiLlanatig. amiig az éjszaka leplének nyugalmában meg nem jelent a nagy kaszás, aki előtt — mindenki egyenlő: a Vilotnk itt" kója, a kunyhók szenvedője, a nagyok és a kicsinyek, a h'rnnelmék és a bárgirule, a patinás értétek és 1914 júliusát lirtuft. Kigyulladt a vilá« mégy sarka. Háborúba kényszeritették a Jcdzpouti hatalmaikat és ezerszer is ok nélkül s vérözönl>e kergették Magyarországot jSmbertizezrek és azázezrek küzdöttek a frontokon és a bare nyomán emberezrek jajkiállásától vissaliangzKitt az ország. Megdob bontőeu «lirün és eLké))eBztöon nagy számban hozták a sebesülte ;ket Miskolcon és a vármegyében nera volt baj és zavar ezen a téren, mert Tarnay Gyula dr. volt a íőispán. Szervező ereje nyomán a semmiből, a föld alól előteremtette az ötven bafalckból álló halaknas miskolci ' kórházi ele pet. a melyben tízezer szenvedő szúrt és" lőtt sebtől kínlódó magyar katona fájdalmát enyhítették és baját .gyógyították. Munkásságra, amelynek a liarcbaikénysizei-iitett nemzet 'látta hasznát nem maradt elismerés nélküL 1915-ben'' megkapta a Lipót Tend lovagikeresztjét, a magyar vöröskereszt tiszti jelvényét, a német birodalmi vöröskereszt eleő és második osztályát, majd ezt követően a hadiékitniényes II. oftztályii polgári ' érdemkeresztet. Az, akkor hatvanéves Tornau Gyula dr, fiatalos rugalmassággal éjt nappá téve dől-* gozott és megkívánta, hogy mindenki a lielyén legyen — és dolgozzék. ' • * Tisza István bizalmasa . Ujabb sorwlöutő dátumok követikeit^k. Kitört a forradalom. Gróf Tieza István mimiszterelnök yiswMVonult aa akt'liv .politikától és vele együtt volitikai bizalmasa és barátja, legkedveltebb és legértékeltebb főispánja: Tarnay Gyula dr. is. Átadta a helyét másoknak. A vezért az egész nemzetre nézve trnjrikus vég éri-e ós poil tik ni bizal.niasát nem sokkal utána belKirtönöztek. A kommunizmus alatt nyirkos, dohot börtöncellában szenvedett Tarnay Gyula dr., hogy kikerülve onnan, megkezdje a romok eltakarításának munkáját, .' A közélet minden területén, us élet minden viszonylatáibani, a tor-, vényazeretet és a töóvónytisztélét alapján áklott Szerette a törvényeket és ismerte azokat Tisztelte *- a törvényeket, mert érezte azok er1 ölési súlyát ós nem osoda, hogy' a maga rolboszt/ns egyénijw'génck minden tokintélyóvol ós súlyával vallotta. hirdette As harsogta, hogy: törvénytisztelet és törvényszerétet nélkül sohasem derül ki « fekete magyar égbolt, • - ' A vármegye parlamentjében A?, ősi vármegyeháza nagyterméből], az ő igazi ntthonában hallatta szavát és vetette mérlegre eges7, súlyát és tekintélyét a jog és az igazság mellett. Beszédjeire fe'-figyeltek azok is. akiket vllág.ik v*nt*r,tu1fiik >l"'' tőle. ' Ujuágbeli mi'gnyHatkozásJÍra a//ik ín gondolkoiVi-ba estek, akik vele együtt az újságot is c\ akarták söpörni és törölni a föld színéről, amelyben beszédjei és irá-sai megjelentek. Az ö lieszéíljriliől és az ö Írásaiból is so. rakat törölt a cenzor. Ahány snTf, annyi gondolatat, annyi eszmét, annyi tartalmas, magvas, hosszú élet tapasztalata alapján leszűrt útmutatást. De ezek az ripré-cspprö, kisebb-nagyobb kellemetlenségek, bosszantások, tüszurásnk nem törték meg akaratát, nem gyengítették energiáját, — annál nagyobb lendülettel, hévvel, tűzzel szolgálta a közérdeket, nirdette és harsogta H törvényszeretetet és törvénytiszteletet. A háború utáni évekre esik ki'mélyült barátsága a Reggeli Hir* lappal, szerkesztőségének tagjaivalTarnay Gyula dr. a maga nagyvonalúságával és koncepciójával jóf látta és jól tudta, ismerte,a sajté fontosságú!, az ujsági'.'óh szerepéi . az élet minden területén. Szerette az újságírást, értékelte és megbe.' A'sülte. az újságíró munkáját. Ha gondolatai voltak és mindbe voltak, nem rejtegette el, nem tette hétpecsétes lakat alá. nem te, kinlette saját privilégiumaként, közkézre bocsit jl ott a. Magához ké rette, vagy felkeres Us az újságírót és megtárgyalta, megbeszélte vei© egy és tnás gondolatának a nyilvánosság elé (erjesztését. GyakoH vendége volt a llcgfudl Hírlap szerkeszt őségének. Közvetlen közelről .szemlélte az u.iságcfiinálás nagyon nehéz munkáját. Megismerte az újságírót. Kzért becsülto az újság szerepét. Búcsú a főispántól, 1929.
