Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

Borsodvármegye a hódoló fel -ronulásban. A tündéries fényben uszó szép na­pok lezajlónak. A mesés fény, csodás gazdagságban ragyogó pompa eloszlott — s abból a nagyszerű tündöklő emberára­datból, mely Magyarország királya előtt fejezte ki az ezredévet átélt magyar nem­zet hódolatát, nem maradt meg több, csak egy szép emlék. Olyan emlék, mely örökké él; — melynek nincs elmúlása, mely a második ezer esztendőbe is át : viszi a fényt, a pompát; — s a' tündöklő daliák aranytól csillogó hermelinje közepette'is, az alattvalói hűség törhetetlen szilárdságát. És érből a fényből, a magyar nemzet történetében örökké csillogó, gyémánttal, aranynyal átírt lapból — melynek leg­szebb sorait a hűség, a szeretet szálai fűzték Borsodvármegye is kivette a ré­szét. Méltóan ahoz a nagy névhez, mely az Árpádoktól ered s mely Bors vezér Örökségeképen hagyta reánk. — bércztől köritett erdő koszorúzta ^pa­radicsom* vármegyénket. . Igen 1 Borsodvármegyének történeti jelentőségű szerep jutott az ezer eszten­dőből. Nem .lokálpatriotizmusból, nem is elfogultan a fény és szereplésünk iránt, de az igazság' mértékén hitelesített szavak-" kai merjük állítani : —.hogy Borsod az elsők közt vari ; azok í sorában, kiknek neve nem múlik el a pompa muló fényé­vel ; — de a történelemiró keze át viszi ezt a titokzatos jövendő, a második ezer esztendő foliánsai közzé. Igen I Báró Vay Béla a fény. a nemzeti dicsőség központja volt, s nem csak a zászlóért, melyet kezebén emelt magasra, de Önön magáért rászolgált a zugó éljenre, mely százezrek ajakáról szállt tova — s éltette Borsod vármegye nagy és népszerű fiát. De nézzük tovább a csillogást, a fényt, s nézzük annak a müveit Európát bevilágító sorai között a mieinket, mint a hódoló felvonulás oszloposait Báró Radvánszky Béla a ma­gyar szent korona őre, ki a legelső ma­gyar ember a koronás király megbízott­jaival kisérte, az első magyar király Szent-István koronáját, nem első­rendű szereplője volt-e a nemzeti hódo­lat megnyilatkozásának?! Hiszen a szent koronát az áhítat némaságával kalaplevéve fogadta a ten­ger emberáradaL s a tisztelet szavából osztályrész adatott a korona őrének, B or­sodvármegye jeles fiának Báró R a d­V á n s z k y Bélának is. És ha tovább nézzük azt a szem­kápráztató képet, mely a törvényhatósá­ságok hódolatát tette le a trón zsámo­lyához, az ezer lovag fényes menetében ott látjuk Borsodvármegye daliáit ra­gyogó díszruhákban, élükön Báró Vay Elemérrel a fiatal, tetterős főispán­nal, ott látjuk a törvényhozás kül­dötteinek élén Miklós Ödön­né k a honfoglalókra emlékeztető magyar Borsod vármegye képviselete a felvonuláson, 1896.

Next

/
Oldalképek
Tartalom