Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

földi szakkönyveket fordított, s a jobb gyakorlatot igyekezett meghonosítani majorsági birtokain. Barátnőivel folytatott levelezése előbb németül, majd 1888-ban magyarul is megjelent. Személyes dolgai a golopi kastélyból kerültek a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltárába, ahol jelenleg is őrzik. Vay Miklós a 18. század utolsó évtizedeiben bejárta Angliát, Franciaországot és Ausztriát. Az 1802. évi országgyűlésen zsolcai földbirtokosként Borsod vármegye képviseletében jelent meg. (Ferenc császártól ekkor és itt kapott megbízást a Kőrös-szabályozás munkálatainak felügyeletére. Később a Tisza szabályozási munkálataira is megbízást kapott.) Halála után a gazdaság ügyeit felesége, majd egyre inkább fiai vették át, akik mindketten politikai karriert is befutottak. Miklós, aki 1802-1894 között élt, és Lajos, aki 1803-ban született és 1888-ban hunyt el. Az idősebb testvér 1831-1845 között főispáni helytartóként állt Borsod vármegye élén. Ot Szathmáry Király József követte, majd 1848-1849 között testvére, Vay Lajos lett a főispáni helytartó. A szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel utáni évtized az abszolutizmus koraként került be a magyar történelembe. A Ferenc József által kiadott ún. Októberi Diplomáig (1860. október 20.) megyefőnökök, s számszerint öten váltották egymást Borsod vármegye élén. S ekkor, immár másodszor lesz megyei főispán Vay Lajos. Az 1861-1864 közötti provizórium Máriássy Sándort helyezi a megye élére, hogy ezt követően másodszor térhessen vissza Vay Miklós. A kiegyezés a határ, nemcsak az ország, a megye, hanem a két testvér életében is, hiszen Vay Miklós 1865-1867 között, Vay Lajos pedig 1867-1872 között áll a vármegye élén. 1867. április elején gróf Andrássy Gyula miniszterelnök aláírásával megérkezett Borsod vármegyébe is az a dokumentum, leirat, amely tudatta, hogy „a felelős magyar ministerium, a mint O Felsége legmagasabb bizalmából az ország kormányát átvette, hogy az alkotmányos élet működését újból megindíthassa, első teendőjének tartá: az alkotmány alapját, a nemzet ős intézményét, a köztörvényhatóságokat helyreállítani, s e czélból sietett azon eljárásra nézve, a melyet a törvényhatóságok visszaállítása körül a mai helyzet követelményeihez képest követendőnek talált, a törvényhozó testületből felhatalmazást kérni." Tehát „visszaálltak" a korábbi vármegyék, s ezek valamennyi intézménye, mely a provizórium alatt megszűnt működni, s ezáltal „megingott a nemzet valóságos igazságszolgáltatása. A magyar királyi belügyminiszter így tudatta „Borsod vármegye közönségével", hogy Ferenc József báró Vay Lajos országgyűlési képviselőt a megye főispánjává kinevezte. A főispán-választás valamennyi dokumentumát őrzi a megyei levéltár. A külsőségekben is díszes aktusra 1867. április 30-án került sor, amelyről az alábbiakat olvashatjuk: „A hosszas szenvedések árán végre egy jobb jövőnek hajnalát üdvözölvén, örömmel értesült a nemzet a Ministerium rég várva várt lépéséről a helyhatóságok vissza állítása iránt, s Borsod megye közönsége is nagy számmal sereglett egybe főispán úr ő méltósága által az april hó 30 ára kitűzött első megyei közgyűlésre, melyen főispánunk székét volt elfoglalandó. A megye ház nagy terme meg telvén Kun Bertalan Superintendens föl említé, hogy gyűlés elnök nélkül nem létezhet, Szalay Antalt mint az 1861 iki alispánok közül egyedül életbe lévőt ajánlá elnökül, mi is általános helyesléssel találkozott. - Az ideiglenes elnök elfoglalván székét indítványozá, hogy ősi szokásunkhoz képest főispán úr ő méltóságát küldöttség által hívják meg a közgyűlésünkre."