Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

ïegjeî hiyalaJos kfeîeményeÎL kè 224k üépján rendkívül i ko s g y &• 1 é * fyg í ai tAtßi

, melynek f

árgyai I<?.Wekî 1.. À *. ör s* 4 g g y Ô. I è * i : : kép v is lők vá]»*xiisénftk raegejdietéáev-zett ** 1MB* Y» tx ex. 7 § oafe fogan&taakáfta i &#E&p*»t* Mîa&ftttjany negvála-sxtiM. § » *> 4. J y r « « d « I « te a e k megvi«*g£Já*íu . S. áb utj ip* r toryéay életb*4« Ah t ö n » * ig- £ Il a ta 44 01

H e~ lye*é«« tárgyává UirnM tm&t&ot&t. • iïjMiïftii>1k^«^tt^>tôlÉ»^ o értteti* " Béré Fag&xfte, A nagy létszámú küldöttség az „ősi szokás" szerint felkereste a főispánt, s bevezette a közgyűlésre. Ezt követően felolvasták a kinevezésről szóló okiratot, majd Vay Lajos „a ministerium által készített új eskü minta szerint letette az esküt." Az esküt a főispán székfoglalója követte, amely most részben történeti áttekintés volt, másrészt a kiegyezés, és a magyar minisztérium munkájának elemzése. Néhány gondolat idézését azért tartom szükségesnek, hogy érzékeljük a korszak atmoszféráját, másrészt a kortársak akkori megítélését, látásmódját, mai szóval nem kevés éleslátásra utaló helyzetmegítélését. „Legfelsőbb parancs következtében most harmadszor foglalván el e széket, nem akarom ismételni azokat, miket már két ízben mondottam általánosságban, a reám váró fontos kötelességekről, ezeknek mikénti teljesítéséről - nem szólok az 1848 ik évben hozott törvények által megváltozott viszonyokról, nem szólok azon gyászos emlékezetű eseményekről, melyeknek az 1848 ik évtől az 1860 ik évig tanúi voltunk, de az 1860 ik év ólta előforduló fontos eseményeket, melyek a jelen idővel oly szoros kapcsolatban vágynak hallgatással nem mellőzhetem, - ... vissza emlékezvén a lefolyt időkre, azon kérdésre: melyik kormány volt veszélyesebb, terhesebb, a Bach alatti-é, vagy a Schmerling által kezelt? határozottan felelni én alig tudnék, mert ami a személyes és vagyonbeli bátorságot, s az igazság kiszolgáltatását illeti egyik veszélyesebb a másiknál, de a Schmerling kormány alatt bosszantóbb, elszomorítóbb volt az, hogy ő abszolút rendeleteinek végrehajtására Magyarországban magyarokat alkalmazott, és hogy fájdalom! talált erre magukat készséggel ajánlkozókra. Ezeknek lefolyásuk által az abszolutizmus magyar formákban öntettetvén, magyar szint kezdett felvenni, és ezért jóllehet általánosan gyűlöletes maradott, de még sem annyira mint a Bach idejében, és már tartani lehetett attól is, hogy Nemzetünk a bilincseket meg szokja és alkotmányos érzülete gyengülni fog." A kiegyezésről az volt a meglátása, hogy azt „alku előzte meg, ebbe határoztattak el a kölcsönös feltételek", de nem fontosak, mert „hazánk kivívott alkotmányos és törvény értelmében független állásának" nemcsak fönntartását, hanem megszilárdulását és továbbfejlesztését jelenti. Ami pedig az ország, s az általa is képviselt megye feladatát illeti, a következőkben összegezte: „Mi is tehát, kik képviseljük az összes Borsod megyét, értsünk egyet, egyesítsük erőnket mindig és mindenütt hol tettre szóllíttatunk fel, hol tettre alkalmunk nyílik. Befog is következni nem sokára azon idő, melyben kormányunk hatályos működése által állandóan biztosítva lészen nemcsak hazánk alkotmányos léte, de nevekedni fog az országban az általános jól-