Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Szalay Lajos (1909-1995) 1993. május 11-én, a város ünnepén Szalay Lajos Kossuth-díjas grafikusművészt a városi közgyűlés VI1-85/470/93. számú határozatával Miskolc díszpolgárává választotta. A határozatot Miskolc „Arany-könyv 7 '-e a következő indoklás­sal őrzi: „Életműve, művészete jelenség a ma­gyar kultúrában, egyszeri és megismételhetetlen. Egyénien sajátos és az egyetemes művészet szó­kincsét gazdagította. Rajzai messze túl a kézmű­vesség legfelsőbb régióin, esztétikai és szellemi kiteljesedés magasrendű formái. Néhány éve visszatért Magyarországra és Miskolcon telepe­dett le. Megtisztelte a várost azzal, hogy jelentős számú alkotást adományozott állandó kiállítása számára. Miskolc büszke Szalay Lajosra, akinek helye az egyetemes rajzművészet alkotói sorá­ban a legnagyobb mesterek között van." Szalay Lajos a Zemplén megyei Őrmezőn született, de gyermekkori emlékei - a rajzolás felfedezése s ezzel kötődése édesapjához -, a Heves megyei Tarnabodhoz, a nagyszülői ház­hoz kötötték. Erről őmaga vallotta, hogy amikor 1912-ben tagosították a falu határát, a nagyszülői házban lakott a kateszteri mérnök. Tőle kapott papírt és ceruzát, hogy foglalja el magát. „És egyszer csak lerajzoltam egy embert, aki bicikli mellett áll. A bicikli nagyon fontos volt, mert az egyetlen ember aki Tarnabodon akkor biciklivel járt, az édesapám volt. így akartam a tudomásá­ra hozni a rokonságnak, hogy nekem ez a bicik­lis ember nagyon hiányzik. . . . Az a tény, hogy egy paraszti családban, ahol semmi előzménye nem volt a rajzolásnak és egy mérnök mellett, aki a hivatása miatt geometriát csinál, figuratív rajzon keresztül próbáltam tudomására hozni a környezetemnek, hogy nekem hiányzik az édes­apám, eldöntötte az egész művészeti irányo­mat." Ebből a környezetből vezetett az út Mis­kolcra, ahol a vasutas és módos gazdalány gyermeke a MÁV-telepi iskolában folytatta elemi tanulmányait. Innen az akkori Fráter (ma Földes) Gimnáziumba került. 1922-ben 13 éves volt, amikor az Erzsébet Kórházzal szembeni domb­oldalon, meghitt környezetben Miskolc város támogatásával létrejött a Művésztelep. Réti István festőművész (a környezetben talán Nagybánya hangulatát vélte megtalálni) gyakorta tartózko­dott Miskolcon. Hozzá kötődve dolgozott itt nyaranta a főiskola hallgatóival Benkhard Ágost, s vele mint a telep vezetőjével találkozott össze Szalay Lajos. A művészpedagógus felfedezte a te­hetséges fiatalt, s most már csak apja beleegye­zésére volt szükség, hogy beiratkozhasson az akadémiára, elindulhasson az önmaga által vá­lasztott úton. Az 1927-ben kezdődő főiskolai tanulmá­nyai során Rudnay Gyulát szerette meg és tekin­tette legnagyobb mesterének. Az ő előadásából ismerte meg Picasso művészetét, azt az impozáns életművet, amellyel 1930 őszétől volt módja köz­vetlenül is találkozni. Ez volt az első útja Párizs­ba, amelyről azt mondta, hogy „elmentem abban a hitben, hogy ott majd tanulni fogok, de rájöt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom