Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)
politikához csatlakozott. Édesapjára - a kortársak megítélése szerint - túl sokat gondolkodásban és tettekben nem hasonlító politikus halála után, 1914-től Apponyi vette át a pártelnöki funkciót. (A Függetlenségi Párt másik ágának Just Gyula volt a vezetője.) A háború elején bár három kormányban is vállalt miniszteri tárcát, inkább az elzárkózás, 1918-tól a teljes visszavonulás jellemezte, le is köszönt a kultusztárca éléről. 1919 decemberében kérték fel, hogy a béketárgyalásokon résztvevő delegáció elnöki tisztét töltse be. Tárgyalótársai a földrajztudós Teleki Pál és a későbbi miniszterelnök, Bethlen István voltak. A magyar delegáció 1920. február 15-én vette át Párizsban a békefeltételeket rögzítő dokumentumot. Apponyi másnap három nyelven fogalmazta meg a delegáció állásfoglalását, előterjesztését, amelyben „angol, francia és olasz nyelven megrázó erejű, hatalmas beszédben védelmezte a magyarság igazát 7 '. Mivel a legfelsőbb tanács nem volt hajlandó a feltételeken enyhíteni, Apponyi Albert lemondott elnöki tisztéről, nem írta alá a békediktátumot. (A trianoni okmányt Benárd Ágost népjóléti miniszter látta el kézjeleivel.) Apponyi Albert bár Bethlen Istvánnal egy asztal mellett ült Párizsban, az 1921-es királypuccsok idején a szabad királyválasztók és a legitimisták konfliktusában élesen szembefordult a Habsburgok detronizációjával, így természetesen a Bethlen kormánnyal is. Mindezekkel együtt „pártokon felett álló megnyilatkozása mindig nagy hatást gyakorolt az országgyűlés tagjaira, akár a kormány ellen foglalt állást, akár a kormánnyal szavazott." Mindez Miskolc kapcsán is érzékelhető. Egyik példát az a köszönőlevél adja, amelyet díszpolgárrá választása után küldött, a másikat pedig az, ahogyan Miskolcra jött, s amit elmondott 1922. május 17-én egy népgyűlésen. Sárospatakról érkezett Miskolcra, de előadásán sem a város, sem a megye hivatalosan nem képviseltette magát. A népgyűlés központjában a királykérdés állt (a királypuccsban való részvételéért Andrássy Gyulát felszólították képviselőségéről való lemondásra.) A Magyar Jövő című napilap, amely „a liberális blokkal szemben álló keresztény blokk független lapjának" tartotta magát, de valójában 1944 márciusáig a mindenkori kormánypolitikát támogatta, az előadó, Apponyi Albert miskolci látogatásáról és beszédéből a következő gondolatokat adta közre: „Mélyen tisztelt polgártársaim, az én hitvallásom nem egyoldalú királykultusz. A magyar király elválaszthatatlan egy a magyar nemzet szabadságával. Ezért van az, hogy éppen mi, akik legitimistáknak valljuk magunkat, éppen mi tiltakozunk a népjogok minden csorbítása ellen. . . . Mi képviselünk egy pozitív megoldást, a törvényes királyság helyreállítását. Mit képviselnek azok, akik velünk szemben állnak? Én ott csak negatívumot látok. Ok nem akarják azt, amit mi akarunk. Talán köztársaságot akarnak? Nos uraim én a köztársasági államformának elvben híve vagyok. Ha megfelel a nemzeti temperamentumnak és a hagyományoknak. Mint Észak-Amerikában és Svájczban. Én fegyelmezettebb népet a svájcinál nem ismerek. De hogy választana királyt, vagy köztársasági elnököt Magyarország, ahol a követválasztásoknál is beverjük egymás fejét." Beszédének még egy jellemző részlete, amely a gazdasági helyzetről szól, de gondolkodásának, alapállásának egészét jellemzően tükrözte: „A régi függetlenségi pártnak, amelynek én is tagja voltam, végzetes tévedése volt, hogy közgazdasági kérdéseket közjogi szempontok szerint akart megoldani. Ma már
