Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

gatás átszervezése, azaz a fogyasztási adók nagyranövelése, az adók kíméletlen behajtása." A Wekerle kormány egyik legjelentősebb egyénisége Szilágyi Dezső (1840-1901) igazságügyminiszter volt (nevét utca őrzi Miskolcon). Pártjában és a közéletben nem volt népszerű, tekintélye viszont annál nagyobb volt. Jogi felkészültségét, szónoki képességét, páratlan vitakészségét barát és ellenfél egyaránt elismerte. Nevének Wekerle melletti említése azért indokolt, mert azon kívül, hogy a liberális jogrendszer kiépítése a nevéhez fűződik, hasonlóan hozzá kapcsolható az a liberális egyházpolitika, amely meghatározta a kormány arculatát, taktikáját, s néhány éves eredményességét. (A bűnvádi perrendtartás és az esküdtszéki bíráskodás kidolgozása, az örökösödési eljárás szabályozása a magánjogban, a közigazgatási bíróság, illetve a képviselő-választások feletti kúriai bíráskodás bevezetése a közjog területén, olyan maradandó alkotások voltak, amely az utókort munkásságának megtartására, nevének megőrzésére sarkallta.) A kormány, s annak e jeles minisztere a legsürgősebb teendőt az egyházpolitikai reformok megalkotásában jelölte meg. A reform középpontjában a kötelező polgári házasság állott. „Ez a reform oly mélyen érintette az egyház vüági befolyását, - s ezen túlmenően a konzervatív konvencióktól szentesített családfelfogást -, hogy a liberalizmus és konzervativizmus választóvízévé vált az egész egyházpolitikai küzdelemben." A kormány nevében Szilágyi Dezső 1893 decemberében terjesztette be a törvényjavaslatot, amelyre a püspöki kar egyhangú elutasítással, közös pásztorlevéllel válaszolt. Kialakult egy különleges kormányválság, amelyben a miniszterelnök felajánlotta lemondását a királynak. Wekerle azonban újabb megbízást kapott, s úgy került ki a májusi kormányválságból, hogy a képviselőház után a főrendiház is elfogadta, 1894. június végén pedig megszavazta a kötelező polgári házasságot. Ez a kormányzó szabadelvű párt megerősödését jelentette, s ebben a légkörben került sor Miskolcon a díszpolgári előterjesztésre. Miskolc város 1894. június 13-án tartott rendkívüli képviselői közgyűlését a polgármester, Soltész Nagy Kálmán vezette. A 82. számú közgyűlési határozat erről a következőt rögzítette: „A napirend szerint első helyen olvastatott Radvány István, Diószeghy György, dr. Markó László, Gencsi Samu, dr. Csáthy Szabó István, Mikuleczky István, Petró József, Lengyel Lajos, Horváth László, Kulcsár Károly, Nagy Ignácz, Tóth Pál, Porcs János, Szeremley Lajos, Máhr Pál, Pollák Lajos stb. Összesen 142 képviselő által benyújtott azon írásbeli indítvány, mely szerint indítványba hozatik, hogy dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök úr Ő méltósága Miskolcz város díszpolgárává választassék meg. A nemzeti haladás vezérharcosának dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök úr O nagyméltóságával szemben a hálás elismerésnek kifejezést adni Miskolcz város közönsége és hazafiúi kötelességének ismervén: a nemzeti ügy, a liberális haladás s az ország fejlődése érdekében kifejtett nagy, országosan ismert érdemei elismeréséül ő nagyméltóságát egyhangúlag s igaz lelkesedéssel Miskolcz város díszpolgárává választja, s a polgármester elnök érdemeit, a polgári erények legszebb tüntetésével a díszpolgári oklevéllel jutalmazni elhatározza. A díszpolgári oklevélnek megrendelésével, mely O nagyméltóságának egy önkéntes vállalkozásból alakítandó küldöttség útján nyújtandó át, ezen küldöttség vezetője polgármesterünk bizatik."