Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Hasonló szám alatt megfogalmazódott az átnyújtandó díszoklevél szövege is. Tehát a polgármester és a város főjegyzőjének aláírásával a miniszterelnök a következő szövegű díszoklevelet kapta: „Mi Miskolcz városának polgármestere, tanácsosa és képviselő testületének tagjai adjuk emlékezetül mindazoknak, kiket illet, hogy amidőn a közügyek intézése végett az alul írott napon egybe gyülekezvén, közgyűlést tartottunk volna, Dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök úr Ő nagyméltóságát a nemzeti ügy, a szabadelvű haladás és az ország fejlődése érdekében kifejtett és országosan múltatott nagy érdemeinek elismeréséül s honfiúi hálánk jeléül városunk díszpolgárává egyértelműleg megválasztottuk. Miről a szabadelvű haladás ezen buzgó és lánglelkű zászlóvivőjének jelen díszoklevelünket kiadtuk a hazafiúi mély tisztelet és közigazság is úgy hozván magával. Kelt Miskólczon a városi képviselői testületnek 1894. évi Június 13-án tartott közgyűlésétől." 1894. szeptember 18-án a közgyűlésen elhangzott a beszámoló a miniszterelnökkel való találkozásról. A polgármester ismertetését a díszoklevél átadásáról és annak fogadtatásáról 111. kgy./1894. szám alatt őrzi Miskolc azé vi jegyzőkönyve. „Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök úr O nagyméltóságának Miskolcz város képviseletében 9 tagú küldöttség élén a díszpolgári oklevelet átnyújtotta (ti. Soltész Nagy Kálmán polgármester). Ő nagyméltósága megtiszteltetéséért s a kitüntető figyelemért, hogy Miskolcz városa őt díszpolgárául választotta meg, köszönetét nyilvánítani - kifejezést adott annak miképp városunk fejlődését, előrehaladását folyton érdeklődő figyelemmel kíséri, s aziránt jóakaratáról mindig tanúsítani kész. Ezen elnöki jelentés kedves tudomásul vétetik." Miskolc nem kis taktikai érzékről tett tanúságot ezzel az elismeréssel. A Wekerle vezette kormány pozíciói az év második felében folyamatosan gyengültek. Az egyházpolitikai reform lényegesen átalakította a politikai frontokat, erőviszonyokat. Wekerle Sándor kompromisszumra készen úgy ítélte meg, ha a király szentesíti a polgári házasságról szóló törvényt, ennek fejében felajánlja kormánya lemondását. 1894. november 26-án Wekerle lemondását felajánlotta, Ferenc József azt másnap elfogadta, s december 9én megküldte a polgári házasságkötésről szóló törvény szentesítését. A kabinet december végén benyújtotta lemondását, így nem volt akadálya annak, hogy 1895. január 15-én a Bánffy Dezső által vezetett kormány megkezdhesse működését. Wekerle Sándor miniszterelnökként akkor tért vissza (1906-1910), amikor Miskolc harca az önálló törvényhatósági jog megszerzéséért a végkifejlet stádiumába került. A fő pártfogó mellett szükség volt Andrássy Gyula személyében egy olyan belügyminiszterre, aki az ügyet magáénak érezve, a város kérését a ház elé terjessze. Mivel Miskolc 1907-ben megkapta a törvényhatósági jogot, érthető volt, hogy Andrássy Gyula belügyminisztert is díszpolgárrá választották. IRODALOM Gergely András-Szász Zoltán: Kiegyezés után. Budapest, 1978. Mucsi Ferenc (szerk.): Magyarország története 1890-1918. I. köt. Budapest, 1978. Pethő Sándor: Világostól Trianonig. A mai Magyarország kialakulásának története. Budapest, 1925. Wekerle Sándor (1848-1921). Reggeli Hírlap, 1929. febr. 21. FORRÁS B.-A.-Z. mLt. IV. B. 1905/c. 4549/1894.