Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

újabb kórház 1874-ben ismét megkezdte műkö­dését. 1900-tól, a megyei Erzsébet Közkórház megalapításától a felekezeti alapon szervezett kórházak elveszítették jelentőségüket. 1904-ben a Chevra Kadisa mellett 1902-től működő jótékonysági egylet, a „Bikur Cholin" a Csabai kapuban (az Erzsébet Kórházzal csaknem szemben, az avasi domboldalon), kialakított egy 16 ágyas új kórházat. Ez mindössze másfél évig működött, majd a Vízgyógyintézet Szanatórium Rt. tulajdonába került. 1920-1921 között ennek az ún. Egri-féle szanatóriumnak a telkén a kép­zőművészek vették bérbe a két épület közül az egyiket. Itt alakult meg, gyökereiben ide nyúlik vissza a miskolci Művésztelep. A hitközség újabb kórházalapító kezdemé­nyezése az 1920-as évekre datálható. Két testület, a Kereskedők és Gazdók Köre, valamint a Kereske­delmi Testület megvásárolt a Csabai kapuban az „új vámon innen'' mintegy 4 holdnyi területet erre a célra. Az építkezés kivitelezésére és a kór­ház működtetésére 1924-ben megalakult a „Miskolczi és F elsőmagyarországi Zsidókórház Egye­sület". A város tiszti főorvosa az igénybejelentés­ről a következő szakvéleményt adta: „A szóban forgó telek a város külterületén fekszik, tágas, mintegy 4 kat. holdnyi terjedelmű, egyik oldalán szabálytalan, téglány alakú, nyugatnak kisé lan­kásan emelkedik. E telek eredetileg szőlőterület volt. A telek határán: kelet felől a Hejő-csaba felé vezető, aszfalttal borított úttest és az azon túl fekvő, családi házakból álló „Otthon-telep", nyugat és észak felől nagy kiterjedésű szőllőte­rületek, dél felől a szőllők közé vezető dűlőút, szántóföldek és a szántóföldek folytatásában a telektől mintegy 200 méternyire a Kerámia gyár, ennek folytatásában pedig ismét szántóföldek és szőllőterületek. A Kerámia gyárban a munka­termeken kívül néhány lakás van!" A kórházat 60-70 ágyasra tervezték, s a jövő képet jónak ítél­ték, - mondván - „a városszabályozási terv sze­rint a telek környéke villaszerű építményeknek van szánva." 1924. augusztus 15-én megtörtént a kórház alapkőletétele, de egy év múlva az építkezés pénzhiány miatt abbamaradt. 1925 novemberé­ben a pincerészek, a földszint, s az épület az első emelet magasságáig elkészült, s itt be is fejező­dött. 1928 elején felvetődött, hogy a népjóléti minisztérium, illetve az állam vegye meg a ha­talmas alapterületű, félkész épületet, s azt kapja meg a miskolci munkásbiztosító pénztár. „A kórházat sürgősen be kellene fejezni, s az Erzsé­bet kórház szervezetéhez tartozó egységként tüdőbeteggondozót és szanatóriumot kellene ki­alakítani, s így kéne üzemeltletni, működtetni." Néhány hónappal később a Zsidókórház Egye­sület még egy kísérletet tett éves közgyűlésén arra, hogy a régióban közadakozásra szólítva fel, a befejezéshez szükséges összeget előteremtse. A kétségbeesés szülte mondatok között elhangzott, hogy „örökre szégyene volna a miskolci és felsőmagyarországi zsidóságnak, ha vállvetve, minden erejét összeszedve, nem tudná a maga elé kitűzött magasztos célt megvalósítani." Egy ideig úgy tűnt, hogy a két kórház mű­ködése összekapcsolható. Hodobay Sándor pol­gármester mindenkinek értésére adta, hogy ha a zsidó kórházegylet kijelenti, hogy nem tudja megépíteni, illetve nem tudja befejezni az épít­kezést, a város hajlandó azt megvásárolni - az országos tüdőbaj elleni küzdelemhez kapcsolód­va - városi tüdőkórháznak. (A városi tulajdon­ban lévő Járványkórházat és Fertőtlenítő Intéze­tet - ami a Bottyán J. és Semmelweis I. utcák sarkán álló épületegyüttes, - viszont átadta vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom