Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

Szent István" járványkórház (1888-1928-1948) Az első járványkórház 1888-ban kezdte meg működését Miskolcon. Ez a Szent István nevét viselő intézmény négy kórteremben 28 ággyal rendelkezett, s a Zrínyi u. mai 10. sz. telkével azonosítható helyen állt. Továbbépítését az akkori Kont-Bocskay-Martinovics-Zrínyi utcák által határolt tömbben tervezték, de a környezetben lakók tiltakozása miatt erről a város vezetése lemondott. 1919-ben az intézmény megszűnt, s kitelepítették a Zsolcai kapu Szinva melletti területére, ahol korábban az első világháborús barakk-járványkórház működött. Két egykori katonai barakkot alakítottak át úgy, hogy 16 kórtermet állítottak fel, összesen 200 ággyal. A későbbi továbbfejlesztés lehetőségei itt adottak voltak, hiszen a háború évei alatt több ezer ember ápolására tették alkalmassá. A város a perifériára telepítést kényszermegoldásnak tekintette, Szabó Ármin tiszti főorvos tervei szerint egy járvány intézetnek, mint államilag dotált közkórháznak a Szentpéteri kapuban, az akkor már tervezett új köztemető szomszédságában lehet a végleges elhelyezése. S mert a temető kijelölésében nem tudtak dönteni, a fertőző betegségek, főleg pedig a nyomortelepek (Danyivölgy, Vay úti barakk-telep, Honfoglalás-telep a Tetemváron) által is szült tüdőbaj terjedése miatt az intézmény megépítése nem volt késleltethető, a Speyer-kölcsön felhasználásánál a fontos beruházások közé került. Az új járványkórházra a kölcsönből annyit terveztek, mint a Halickán 3 db emeletes bérház felépítésére, ill. költségeire, tehát 255.200 pengőt. A tervek két év alatt valósultak meg, az új intézményt 1928-ban adták át, s Báthory István tervezte. A korabeli híradások szerint hasonló jellegű közintézmény csak Székesfehérváron volt, de kevesebb ággyal, férőhellyel rendelkezett. Henszelmann Aladár írta az átadásról, hogy „az új fertőtlenítő intézet mint egy egész kis városrész, vörös tetejű pavilonjaival, kertektől övezetten az Erzsébet Kórház mögött terül el. A pesti útra kiugró vadonatúj, szemnek kellemes ház, sőt utcacsoportja egyben egészségügyi ékessége az új Miskolcnak, a leendő mintavárosnak. Az Alföld és Felvidék határán missziót fog teljesíteni." Az orvosi mentalitás és tervezés tehát nem a temető, hanem a már jól kiépült Erzsébet Kórház részeként valósította meg a járványintézetet. A Farkas Jenő-Csabai kapu-Bottyán János és Semmelweis Ignác utcák által határolt hatalmas, 28 hold területen elhelyezkedő, 30 különféle épületnek és osztálynak helyet adó kórháztömb délnyugati negyedében alakították ki az akkor még független járványkórházat. Teljes kiépülésekor az 1940-es évek elején 6 egysége, vagy épülete, pavilonja volt. 1928-ban egy 20 helyiséges, két nagyobb egységben 50 ill. 12 ágyat magábafoglaló részlegét adták át, az akkor legmodernebbnek számító felszerelésekkel, így laboratóriummal és műtőszobákkal. A kórházat alkalmassá tették tömegjárványok betegeinek fogadására, így két egyenként 64 ágyas részleggel is ellátták. A kórház hasonlóan fontos épülete