Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

részben 12 istállóépület helyezkedett el „párban", s minden párhoz külön lószerszám raktár tartozott. Egy-egy istálló 40 ló befogadására volt alkalmas. Az istállók mellett, a gyakorló tér felé 3 db egyemeletes legénységi épületet emeltek. A számos melléképület között patkoló színek és külön betegló istálló is helyet kapott. A laktanya területén több, mint 30 különféle objektumot építettek meg 1896-ra. A közös hadseregbeli laktanyák mellett Miskolcnak még két - nem említett - laktanyája volt. Egyik a mai Petőfi utcai mentőállomás helyén 1953-ig állt Szepessy laktanya, a másik pedig Miskolc háziezredének, a 10-es honvédeknek helyet adó József laktanya volt. A Szepessy laktanyát a magyar honvédség után a vámőrség, majd 1925-től a pénzügyminisztérium igazgatósága használta. (Egy felújítási terv készítésekor 1925-ben az épület korát többszáz évesre becsülték. Ez igaz, s hogy a laktanya nevét is a kúria egykori tulajdonosától kapta, bizonyítja, hogy 1702-től a Négy esi Szepessy család és leszármazottjai tulajdonában nyomonkövethető az udvar, ületve a telek. Ezen a telken 1817-ben Szepessy József kúriája állott, s ebből lett később gyalogsági honvédlaktanya.) A másik, városi laktanyát 1889-ben építették. (József főherceg nevét 1896 előtt, de lehet, hogy átadása évében vette fel.) Az új laktanya „a régi serház telkén július hó 23-án adatott át a honvédelmi minisztérium által kiküldött megbízottaknak." Az átvevők a kassai honvédkerületi parancsnokság képviselői voltak, az átadók pedig a város és a megye képviseletében Soltész Nagy Kálmán polgármester, Lévay József megyei főjegyző és Adler Károly városi főmérnök. A millenniumhoz a laktanyát így végsősoron az köti, hogy honvédéi is részt vettek a városi rendezvényeken, részben mint katonazenekar, részben pedig mint akik az Avason elhelyezett tarackokból a díszsortüzet előkészítették és leadták. A Ferenc József lovassági laktanya épülettömbje, 1896