Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

dos életműről számszerűen is teljes képet adott. Lenkey Zoltán munkásságát 321 darab festmény és 219 darab sokszorosított grafika dokumentálja. A róla szóló, életében megjelent írások száma közelíti a háromnegyed százat. (Az azt követően megjelent méltatások, emlékezések aligha vehetők számba.) A kiállítás ajánlásában, amikor a jótékony felejtés fájdalomcsillapító békéje még nem szelídítette higgadt belenyugvássá a döbbenetet, Feledy Gyula mondja, írja róla, s kapcsolatukról, hogy: „Bizonyossággal kezdem: a kivételesen elhivatott művészek fajtájából való volt. Az alkotó fogékonyság ritka adományát birtokolta. Pályára lépésének már a legelején oly érzékenységet, muzikalitást mutattak dolgai, ami a pusztán manuális adottságok, vagy ügybuzgó szorgalom bőséges felhozatalában is könnyen felismerhetővé teszi az igazi tehetség jelenlétét. Tudott valamit, ami az iskolákban nem tanulható, mert nem tanítható. Honnan hozta magával a nagy alkotók e ritka ajándékát? Életútjának ismeretében képezheti ez a csodálat külön tárgyát. Hányatott gyermekkora volt. Apa nélkül nőtt fel. Vajon ezért van-e, hogy életművében én a mindenkori hátrányos helyzetűek diadalát érzem?" Lenkey Zoltán Miskolc szülötte volt. Innen került a Képzőművészeti Főiskolára, melyet Ék Sándor osztályában 1962-ben fejezett be. Ekkor készült róla, munkáiról az első, magyarázatot kereső írás: „Most omladozó, támasztott falú pesti bérház harmadik emeletén, egyetlen kis szobában lakik feleségével. A világító udvarra nyüó kis ablakon szűrődik be a gyér fény. A villanynak égnie kell, különben sötét van. Albérlet. Lakás, műterem, könyvtár, konyha, minden együtt. Itt tanult, dolgozott négy éven át. Ennek a négy évnek parancsoló hatása, a látás által felfogott sajátos világ képei, rajzai megfogalmazása látható munkáin." A biztos mesterségbeli tudáson kívül életének meghatározó eleme volt kötődése a példaképekhez, a példaképek etikai tartásához. Kondor Béla volt az igazi példa, aki nála csupán öt évvel volt idősebb. Amikor ő elkezdte a főiskolai tanulmányait, Kondor Béla akkor fejezte be. A kapcsolat egy életre szólt, azaz Kondor Béla haláláig. 1968-ban Budapesten a Dürerteremben Kondor Béla nyitotta meg első kiállítását. A művésztárs önmagát adta rövid, néhány mondatos bemutatójával, s természetesen egy mondatban kifejezte azt is, hogy kit kell látni Lenkey Zoltánban. „A tárlatlátogatók ismerik Lenkeyt, mégha nem is olyan régóta szerepel nyüvánosan. De mivel egy kiállításhoz a művészen kívül a berendezés, terembér, zsűri, plakát, meghívó, valamint egy szónok is kell - aki hangosan beszél magában, engedtessék meg, hogy üdvözöljem barátomat első fővárosi kiállítása megnyitóján. És röviden bemutassam. Személyében a miskolci kolónia legelmélyültebb tehetségű művészét, grafikai életünk kibontakozó egyéniségét ismerhetik meg részletesen itt. . . . Igaz ember törekvése az övé. Ennél őszintébb törekvést nem ismerek, főleg a mai, csökkent ideás művészvilágban ritka, becsülendő. Talán adottság dolga, vagyis tehetsége." Az egyéni kiállítások és a díjak, elismerések évente követték egymást. Miskolcon a Műszaki Egyetemen (többször is), a Galériában, a József Attila Klubkönyvtárban, a Semmelweis Kórházban, a Mini Galériában hasonlóan többször is. Megyében és megyén kívül rendszeresen kiállított, s hasonlóan rendszeres résztvevője volt a hazai országos kiállításoknak, elsősorban az Országos Grafikai Biennáléknak, a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításoknak, illetve a Téli Tárlatoknak.