Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Hercz Jenő gépgyára és vasöntődéje (Zsolcai kapu 34.) A diósgyőri vasgyár alapítását alig egy évtizeddel követve, 1879-ben Hercz Zsigmond a Zsolcai kapuban a „közönség rendelkezésére bocsátotta" gazdasági gépgyárát. Termékei elsősorban a mezőgazdaság kisgép igényeit elégítették ki, így főleg vetőgép, eke, répavágó, boronai, szecskavágó hagyta el a „gyárat", amely valójában néhány munkagéppel felszerelt műhely volle. Az 1880-as évek végén 3 esztergapad, 3 fúrógép*, 1 vasgyalugép, l-l szalag- és körfűrész, 1 olvasz;tókemence és fújtatókészülék jelentette a gyár „gép-parkját". A megrendelésekhez alkalmazkodva 20-25 munkás, néhány tanuló és 2-3 fős adminisztratív dolgozó volt a létszám. Ebből a gépműhelyből - amelynek helyén ma a Borsodi Nyomda Kft. épületei és a Sajtóház áll - alig több, mint félévszázad elteltével fejlődött ki a napjainkban már szintén történelmet idéző DIGÉP jogelőd intézménye, a Borsodvidéki Gépgyár nemzeti vállalat. Az alapító halálát követően, 1893-tól annak fia Hercz Jenő lett a tulajdonos. Hercz Jenő (18641940) „magasabb iskolák" elvégzése és a diploma megszerzése után állt be apja műhelyébe, s a gyakorlatlan lakatosként kezdve jutott el az üzem vezetéséig. A város közéletében is aktív szerepet vállalt, tagja volt a törvényhatóságnak:, s néhány fontosabb szakbizottságnak. Mint gyáros bekerült a Miskolci Takarékpénztár igazgató tanácsába, s mint pénzember a Miskolci Gőztéglagyár vezérkarában tevékenykedett. A gépgyár kezdetben vízvezetéssel és felhasználással (fürdő, kútberendezések) kapcsolatos termékeket állított elő, a századforduló után a hidraulikus gépek (először a borsajtók) jelentették a fő profilt. A hidraulikus megoldások területén néhány gépét szabadalmaztatta. Munkáslétszáma 1920-ban 10, 1930-ban 130-140, az 1940-es években 200 fő körül mozgott. (1945-ben a munkás és tisztviselői létszám összesen 70 fő volt, a Borsodvidéki Gépgyárba történő „beolvadáskor" 1949-ben pedig 108 fő.) A Hercz-gépgyár 20. századi működése nemcsak ipar-, hanem várostörténeti szempontból is különleges, érdekes. A gépgyár műhelyei, (asztalos, kovács, lakatos és gépműhely), öntödehelyiségei és raktárai, összesen 21 épület 3800 négyzetméteres telken helyezkedett el. Ez a szalagtelek a Zsolcai kapuban kezdődött, (az utcai részben egy kisebb irodaépület volt), s a telek vége lenyúlt a Szinva partjára (a telek teljes szélességét nagy gépraktár töltötte be.) 1894-ben már megfogalmazódott, 1898-ban az általános városszabályozási tervben pedig szerepelt a Széchenyi utca meghosszabbítása a Baross Gábor utcáig. Soltész Nagy Kálmán (187&-1901) majd az őt követő polgármester, Szentpáli István (1902- 1912) igyekezett feloldani azt a településszerkezeti képtelenséget, hogy Miskolc főutcája zsákutca, azaz a Király hídnál egyszerűen végetért, ahelyett hogy folytatódna tovább, megteremtve egy új utca beépítésének, kialakításának nagy lehetőségét. Az utcanyitás egyik akadályát a Hercz gépgyár jelentette. A tervezett utca ugyanis a főműhelyen és az egyik öntöde épületen haladt