Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

ség csökkentését szolgálta ugyancsak ebben az évben a Schweitzer-gépgyár faárugyárának létrehozása a Zsolcai-kapuban. 1918-ban született meg - a már említett - 20 000 négyszögöles városi telken Guttmann és Zielendorf kötszövőgyára. A háború végén, a tanácsköztársaság idején is mindenki által elfogadott vezetője volt a városnak. 1919. május l-jén ő vezette azt a delegációt (Hodobay Sándor, Mauks Sándor, Dévényi Miklós volt még tagja), amely a 32. számú cseh és szlovák tüzérezred parancsnokaival aláírta a város átadásáról szóló jegyzőkönyvet. A város átadására a Szentpéteri kapui városi téglagyár melletti úton került sor, s másnap Allessandro Angione olasz ezredes parancsnoksága alatt a cseh megszálló csapatok bevonultak Miskolcra. 1919. augusztus 4. és november 16. között volt a város román megszállás alatt. Az ezt követő napon már városi közgyűlést tartott Szentváli István, ahol beszámolt a tényleges megyei (elsősorban a diósgyőri vasgyárból szállítottak el felbecsülhetetlen értékű gépeket és nyersanyagot, leszerelték és elszállították az ágyúgyárat) és emberi veszteségekről, a várost ért pusztítás alig felbecsülhető nagyságáról. „A várost és a megyét olyan mértékben fosztották ki a románok, hogy évtizedekre lesz szükség, amíg ismét helyre tudunk állni.'' S elkezdődtek a Vay (ma József A. út) úton és a Halickán a lakásépítési akciók, hiszen 1919-1920 között nemcsak oktatási intézmények (jogakadémia és a tanítóképző), hanem közhivatalok (postaigazgatóság, erdőhivatal, katonai és csendőrkerületi parancsnokság) kerültek át, személyzetük jó részével Miskolcra. A feladat megoldódni látszott lassú, eredményes munkával. A befejezetlenséget a polgármester halála pecsételte meg. 1924. október 31-én volt a temetése. A városházáról, majd a térről a Széchenyi-Kazinczy utcán át kísérte tízezer ember a Deszka-temetőbe. A Szemere u. 4. szám alatti lakóháza, 1910