Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

Háborús gazdálkodás és a közellátás országos hírű szervező egyénisége" dr. Nagy Ferenc 1912-1917 között „Nálunk Magyarországon különös szerepük van a vezető közigazgatási tisztviselőknek a gyakorlati politika terén. Én ilyen szerepre nem vállalkozom. Mint polgármester felülemelkedem minden pártpolitikán és kizárólag városi politikát fogok csinálni, a város javát, a polgárság egyetemes érdekeit fogom keresni a politikában is. A politikai meggyőződés az egyéni érzelem, a lelküsmereti szabadság kérdése, a melyet nem szabad érinteni a polgármesternél sem." Nagy Ferenc 1912. április 30-án, a beiktatására összehívott díszközgyűlés előtt elmondott programbeszédéből származik ez a rendkívül tiszteletreméltó gondolat. A mindössze egyetlen ciklus erejéig Miskolchoz kötődő polgármester ezt az alapállását maradéktalanul meg tudta valósítani, s mindezt a háború által terhelt legnehezebb években tette. Minden bizonnyal ennek is köze volt ahhoz, hogy amikor 1917 végén (már főispánként) elköszönt a várostól, a közgyűlés úgy döntött, hogy utcát kell elnevezni róla, arcképét pedig a díszterem számára meg kell festetni. (Utcát nem neveztek el róla, a festmény sem készült el, s mivel olyan szerény volt, hogy címtárakban, névjegyzékben, kiadványokban fényképét nem engedte megjelenni, így fotóját eddig nem sikerült fellelnünk.) Nagy Ferenc (polgármester elődjeitől eltérően) nem a város szülöttje volt. 1880. január 7én látta meg a napvilágot Igriciben, ahol apja községi jegyző volt. (1937. febr. 15-én ide is tért meg örök nyugovóra.) Középiskoláit a miskolci református főgimnáziumban végezte, majd Budapesten folytatta, s itt szerzett 1903-ban jogi doktorátust. Miskolc önálló jogi státuszának kivívásáig a vármegye alkalmazásában állt. 1906-1907 között a „Miskolci Napló" című politikai napilap főmunkatársa is volt, amely nemcsak a választékos fogalmazásban, hanem a közérthető, világos stílusának, írásmódjának kialakulásában is segítségére volt. Közgyűlési megválasztásakor olyan programbeszédet tartott, amelyet a városi jegyzőkönyv közel ötven oldalon őriz a megyei levéltár anyagában. Ennek részletei „A Reggel" című, s a Fehér Ödön által szerkesztett politikai lap másnapi számában 3 oldalon jelentek meg. Egy éves működése után, a város állapotáról és gyarapodásáról 1913-ban önálló, tudományos munkaként is értékelhető könyvet jelentetett meg „Jelentés Miskolc thj. joggal felruházott város 1912. évi közállapotairól" címen. Egy év alatt, irányításával a város tanácsa a háború előtti legnagyobb teljesítőképességét érte el. Ezek közül figyelmet érdemelnek a következők. 1910-ben vetődött fel a Sajó hajózhatóvá tétele (s ez néhány évtizedig még foglalkoztatta a szakembereken kívül a megye s a város hivatalait, közvéleményét). Ennek előkészítésére, az akkor földművelési miniszteri státuszt betöltő Serényi Béla támogatásával 1912. május l-jén létrehozták a Sajó-csatornázás miskolci kirendeltségét. (Munkájáról nem sok érdemi dokumentum maradt az utókorra.) Nagy Ferencnek is szívügye volt a város építészeti arculatának alakítá-