Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

Kis-Hunyad) utcai, és a Szent István (ma Bársony János) utcai elemi iskolák. 1908-1909-ben felépült a kereskedelmi szakiskola (mai Berzeviczy), amelynek tanára is volt. 1912-ben pedig átadták a Pénzügyigazgatóság (mai APEH, Cégbíróság és Megyei Levéltár) épületét. 1910-ben elkezdődtek a vízvezetéki és csatornázási munkálatok. A város megvásárolta Tapolca-fürdőt, a 2!solcai kapuban és a Selyemrét környékén pedig két olyan nagykiterjedésű magánbirtokot, amelyekkel a város birtokállománya megkétszerződött (397-hez 325 holdat vásároltak). Az új birtokrészeken alakult ki a Zsolcai ipartelep egy része. így 1910-től a Zartl István öntöde, majd ebből a Fried-gépgyár. 1911-től a mai D4D elődje, a Deichsel-féle sodrony- és drótkötélgyár. 1912-ben elkezdődött az azbeszt és palagyár megépítése, majd a közelben 1917-re befejeződtek a Guttmann és Zeilendorf kötszövőgyár nagykiterjedésű ipartelepének munkálatai, de ez már második polgármesterségének időszakára esik. 1911 végén Miskolc déli választókerülete a néhány hónappal azelőtt elhunyt Görgey László helyébe megválasztotta Szentpálit képviselőnek. A város azzal a megállapítással, minősítéssel búcsúzott tőle, hogy „ő volt az első, nyugati mértékkel mérve is jelentékeny, modern polgármestere Miskolcnak, akinek irányításával kiépülhet Nagy-Miskolc, Felső-Magyarország legelső ipariés kereskedelmi metropolisa''. S mire legközelebb hasonló megbízással visszajött, korábban elképzelhetetlen módon változott a világ, s a háború évei alatt megváltozott Miskolc is. Nagy Ferenc 1917 augusztusában a király által kinevezett főispán lett. Később az Országos Közélelmezési Hivatal államtitkára, elnöke. Elévülhetetlen érdemei voltak a háború évei alatti Magyarország közélelmezési gondjának megoldásában. Amikor sor került Szentpáli második beiktatására, még tartott a háború, a katonavonatok egymást követve szállították a sebesülteket. A háború áldozatait már „fogadta" a hősöknek kijelölt új temető, rohamosan nőtt az árva gyerekek száma, s az élelmiszerért vagy a jótékonysági konyhák előtt állók sora. Ilyen körülmények között hangzott el a város történetének talán legegyszerűbb beiktatási, vagy ha úgy tetszik székfoglaló előadása: „Tudom, hogy úgy is súlyos feladatok várnak rám. Ez a szörnyű háború, amely óriási ember és vagyon pusztításával a városokat is egészen új, szokatlan probléma elé állította . . . Nekünk minden erőnkkel és igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a háború pusztításait helyrehozzuk és első sorban a szörnyű emberveszteségeket pótoljuk. - Különös gondot fogok ennélfogva fordítani a nép egészségügyére és a népjólét emelésére, s amint lehetséges, tervbe veszem egy gyermekkórház felállítását, az elhagyott gyermekek fokozottabb gondozását. De emellett törekednünk kell a háború által okozott sebek gyógyítására is, a rokkantak, özvegyek, árvák ellátására és gondozására is." A háború utáni állapotra gondolva a város új szabályozási tervének elkészítését látta szükségesnek, új pénzügyi és közigazgatási programot rögzített a közgyűlési napló. 1918-ban elkészültek a hősök temetőjének, a kegyeleti park kialakításának tervei, Szentpáli Gárdos Aladár szobrászt és Kaszab Miklós építészt kérte fel a tervek elkészítésére. (Ekkor a temetőben már több, mint 3000, különböző nemzetiségű katona pihent.) Tíz méter magas emlékművet terveztek, amely 1924-ig nem valósult meg, Szentpáli halála után pedig feledésbe merült, illetve a Városház téren jelöltek ki új helyet az emlékmű számára. 1918-ban felállították a hatósági munkaközvetítő hivatalt. A munkanélküli-